Arcképcsarnok: Interjú: Samu Józseffel, aki maga is részt vett magyar Spectrum-újság készítésében

4 csillagos Cikk értékelése: 4,94 (18 szavazatból)

Sinclair.hu: Először is szeretném megköszönni, hogy vállaltad a kék sarokban az áldozati bárány szerepét. :)
Sam. Joe: Jajj, Bali! Most komolyan gondolod ezt az interjút? Nem vagyok én akkora nagy ember!


Sinclair.hu: Pedig kénytelen leszel, mert igazán kézzelfogható spectrumos múlttal rendelkezel. De nem szeretném elárulni mindjárt az elején, hogy ki a gyilkos, inkább vágjunk bele.
Sam. Joe: Legyen! Csak kényelmetlen itt a ?toll b oldalán?. Azt szoktam meg, hogy én kérdezek. Ne kímélj!
Sinclair.hu: Hogyan találkoztál a Spectrummal?
Sam. Joe: Nagyon egyszerűen! Mint a korosztályomból annyian, én is a TV Basic áldozata vagyok. Akkoriban én még erőteljesen általános iskolába jártam. Édesapám műszaki végzettségű, és érdeklődésű ember, az első adás elég volt, hogy mindkettőnket egy pillanat alatt megfertőzzön az egész. Megnéztük az első adást a tévében, aztán Apa másnap már egy TV Basic könyvvel jött haza. Mondanom sem kellett, hogy ?percek alatt? egyértelművé vált hogy, ?már pedig ebbe a családba számítógép kell?! Senki nem volt a környezetünkben, aki segíteni tudott volna a kezdeti lépések megtételénél, mígnem a szüleim egyik nagyon régen látott barátainál történő viziten váratlanul kiderült, hogy az egyik fiuk ?ért a számítógéphez?. Persze Speccyje volt. A többit sejtheted. Elkezdtünk vadászni a bizományikban és hamarosan hazatértünk a jó öreg Gumigombossal. Az Issue 2-es akkor a szüleim félévi fizetésébe került. Ma már hihetetlennek tűnik, de ez ugye még akkor volt, amikor egy távirányítós színes tévé, egy automata mosógép bizony luxuscikknek számítottak. Aztán jöttek a játékok, ismerkedés a Basic-kel, program cserélgetés, Speccy tulajdonos iskolatársak feltalálása. Sejtésem szerint pont úgy, mint bárki másnál.
Sinclair.hu: Hogy kerültél kapcsolatba a Spectrum Világgal?
Sam. Joe: Amikor megjelent az első pár szám, én már középiskolás voltam. Valahol a harmadik-negyediknél egész egyszerűen úgy éreztem, hogy ?ilyet én is tudok?. Akkoriban minimum heti egy kazettányi program érkezett be hozzánk és Apa zenegyűjteményét szépen fel is falták, Polimerről-Polimerre. Pont ezért nem lett belőlem programozó. Sokkal nagyobb élvezetemet leltem abban, hogy rájöjjek arra, hogy mit is kell egy-egy programmal csinálni ? persze nem a Space Invaders-re gondolok ?, mintsem elkészíteni őket. Úgyhogy írtam egy nagyon udvarias levelet az SpV.-nek és megtudakoltam, hogy elfogadnak-e cikkeket külsős szerzőtől. Válaszoltak két kedves sorban, hogy nagy örömmel várják a külsősök munkáit, és én beküldtem az első próbálkozásomat, ami legnagyobb meglepetésemre meg is jelent.
Sinclair.hu: Mi volt ez?
Sam. Joe: Az ötödik számban a Star Raiders II. Aztán az egyik délután arra mentem haza, hogy a házunk előtt áll a kilencedik szám elején látható, irgalmatlanul rútul felmatricázott Zsiga. Kettesével vettem a lépcsőket, hogy elmeséljem a szüleimnek, hogy mit láttam, de legnagyobb meglepetésemre két vadidegen ürge beszélgetett az ebédlőasztalunknál apámmal. Rucz Lali volt, meg Székely Laci. Hajnali kettőig beszélgettük. Igazándiból innen pillanatok alatt beindult a dolog. Gyakorlatilag ?önjáró? voltam, ha volt valami ötletem, akkor megírtam. Nem emlékszem olyanra, hogy visszaadtak volna anyagomat, de igyekeztem is mindig nagyon figyelni arra, hogy mindent úgy tegyek, ahogy mondják. Nagyon akartam tanulni és tőlük lehetett is. Így a végére már én írtam az Enterprise melléklet játék részét is. Zsenge korom ellenére rám merték bízni, lévén tudták, hogy kőkeményen tartom a határidőket. (Később már szerkesztőként megtanultam, hogy mekkora kincs is az ilyen munkaerő.)
Sinclair.hu: Összebarátkoztatok? Kiket ismertél még a stábból?
Sam. Joe: Nem, de látnod kell, hogy akkor én még középiskolás voltam, ők meg legalább egy tízessel idősebbek, mint én. Meg hát gondolhatod, úgy néztem fel rájuk, mint az istenekre! A stáb a ?két és fél? belsősön ? Lajos, Székely Laci és Kiss Laci ? kívül külsősökből állt. Például az egyik programcsere partnerünk, egy Köteles Máté nevű, szuhakállói srác rajzolt egy csomó a lapban megjelent térképet. De persze ott volt CoVboy alias Kiss Laci! Én nem ismerek nála jobb humorú embert! Pár éve összefutottunk egy ismerősnél és hazafelé a Keletitől a hetes buszon úgy röhögtetett, hogy nem bírtam leszállni az Astoriánál. Hálából meg is hívtam egy krémesre a Jégbüfébe. De nem volt ?bandázás?, összejárás. Egyrészt nem igazán lett volna hová, másrészt nagyon különböztünk korban, stílusban, mentalitásban. Aztán eljött a lap vége.
Sinclair.hu: Hogy találtál rá a Sinclair.HU-ra?
Sam. Joe: Csizmazia "Rambo" István kollégám szólt, hogy van egy ilyen hely. (Ő maga "Mr. Commodore 64" - nagyon sokan ismerik a retro gépgyűjtők közül -, aki olyan megszállottsággal rajong, hogy nagyon nehéz lett volna nem visszaesni a Spectrum iránti rajongásba úgy, hogy egy szobában dolgozol egy ilyen karizmatikus egyéniséggel.) Elkezdtem nézegetni az oldalt, megtaláltam a Rucz Lali interjút, aminek kapcsán váltottam veled pár levelet, rávettél, hogy iratkozzam fel a Speccyalista levlistára ? úgyhogy a Te kezed is benne van, hogy visszaestem. Meg Tasé is, akit még régebbről, a PC-X Magazinos - no és Hardware Hunpage-es - időkből ismerek.
Sinclair.hu: Jó is, hogy említed! Mit is írtál akkor te nekem annak az interjúnak a kapcsán?
Sam. Joe: Mindenekelőtt azt, hogy Lali emlékezete megkopott az évek során. Ennek ékes jele, hogy engem Gáborra keresztelt át, meg rosszul tudja, hogy hol dolgoztam és hol nem. Aztán felemlegeti főállású újságíró létem első állomását, a PC-X Magazint is a Spectrum Világ végnapjai kapcsán, ami - már bocs - szerintem óriási csúsztatás! A PC-X 1994-ben jelent meg. Hol volt már akkor SpV? Meg "amerikai tőkéről" beszél. Mintha mi akkor nem ugyanúgy kezdtük volna, mint az SpV. Három főállású alkalmazottal, két PC-vel és egy lézernyomtatóval, két apró, félreeső szobával egy szocreál irodaházban. Ha akkor nem versenyképes, amit produkálunk, nem éljük túl! Melyik "amerikai tőkés" olyan bolond, hogy a pénzét egy feneketlen kútba öntse? De a Guru-val való példálózás is hasonló módon butaság, hiszen ők egyenesen underground diszkmagazinként kezdték. Mindegy, elszomorít a dolog.
Sinclair.hu: Mi az, ami Spectrummal kapcsolatban foglalkoztat?
Sam. Joe: Amikor kölyökként megkaptam a Spectrumot, az eléggé komoly érvágás volt a családomnak. Nagyjából annyira volt realitása, hogy lecseréljük bármire, minthogy most legyen itt egy helikopterem a tetőn. Meg nem is nagyon tudtuk, hogy létezik olyan, hogy 128, +2, +3. Hogy válaszoljak a kérdésre: ezért jó érzés rácsodálkozni, hogy "jé, ez ilyen volt?" Szétkapni a régi gépeket, megtisztítani, rendbe tenni. Meg aztán... Azt veszem észre magamon, hogy teljesen megcsömörlöttem a PC-s világtól. Nem tud lázba hozni egy-egy új GPU, CPU, memória. Ezeknek a cuccoknak nincs lelkük. A Speccyknek meg a többi régi gépnek van. Ha családi házam lenne, akkor biztos gyűjteném még a kompakt Mac-eket is, de a helyhiány nagy úr. Szóval elsősorban a hardver érdekel. Ezen kívül a játékok. Így túl a harmincon is azt vallom, hogy a számítógépes játékokkal való játék az egyik legklasszabb dolog, amit az ember szórakozásként csinálhat - persze egy csomó más mellett. Nézd meg a mai játékokat! Szuper-realisztikus grafika és hangok, de nulla ötlet. Egyenesen rosszul vagyok a vérengzős FPS-ektől. Viszont elővenni a régi játékokat és újra felfedezni őket nagyon élvezetes! Lehet, hogy a grafika gyakran bumfordi, de az ötletek, a zseniális programozói munka feledteti velem és éppen úgy bele tudom élni magam a játékba, mint régen.
Sinclair.hu: Ha jól sejtem, erről szól a "Minden 7-re 1 játék" sorozatod is.
Sam. Joe: Jaja, pontosan! Elég hamar rájöttem arra, hogy talán Pgyuri még az a listán, aki velem együtt a "játszani jó" álláspontot képviseli. Szeretném ráébreszteni az embereket, hogy a Speccyvel pedig nagyon jókat lehet játszani! A külföldről vásárolt gépeimmel iszonyat nagy halom játék jött, így nem csak egyre halványodó emlékeimre kell támaszkodnom a játékokkal kapcsolatban, hanem ahogy szépen-lassan dolgozom fel a játékokat, kipróbálom, kategorizálom őket, úgy fedezem fel őket. A poén az, hogy egy csomót most látok először, pedig sokáig abban a szent hitben éltem, hogy én ismerem a Speccy játékokat. Hát... Látnom kell, hogy nem! De sajna a "minden hétből" nem sok valósult meg, bármennyire is szerettem volna. Viszont örülök neki, hogy G.O.D., meg Pgyuri is besegít. Te még nem is tudod, de az egyik kollégámat is éppen mostanában próbálom rádumálni, hogy csatlakozzon a listához is, meg az íráshoz is.
Sinclair.hu: Köszönöm még1x, hogy kötélnek álltál. :)
Sam. Joe: Én köszönöm a lehetőséget.
Készítette: Kardos Balázs (Bali)
Lektorálta: Samu József (Sam. Joe)

Publikálás a portálon: 2005-01-12 00:00:00