Spectrumológia: Sir Clive Sinclair ars poeticája

4 csillagos Cikk értékelése: 4,91 (22 szavazatból)

A technikatörténet nagyjait sokféleképpen csoportosíthatjuk - és a lehető legtöbb mód a rendelkezésünkre áll, hogy tetteiket egyedülállóvá tegyük. A nagy tudományos-műszaki forradalmakat előszeretettel kapcsoljuk egyetlen mérnök vagy feltaláló zsenijéhez - pedig a zseni elsősorban a korban lakozik, s a hasonló feltételek és lehetőségek, de főként a hasonló problémák gyakran szinte azonos megoldásokat szülnek a világ legkülönbözőbb tájain is.

Sir Clive Sinclair tárgyait is túlzás lenne egyedülinek tekinteni, bár kétségtelen tény, hogy az Árrobbanás emblematikus darabja a ZX-81 lett - és nem nehéz kitalálni, hogy az Árrobbanás másként robbant volna (valószínűleg lassabban és csendesebben), ha a türelmetlen skót nem lép színre.

Sir Clive géniuszának magva mégis elsősorban az, hogy szinte egyedülálló hűséggel hisz az emberben, az ember nagyságában. Azzal együtt, hogy biztosan ismeri tanult, régi kollégája, Pascal gondolatát, amit például a magyar Fejes Endre is ironikus mottójául választott a huszadik század nagy eszményeivel leszámoló regényének, a Rozsdatemetőnek:
"Az ember csak egy nádszál, a természet legtörékenyebbje, hanem egy gondolkozó nádszál. Nem kell hozzá, hogy egy egész mindenség felfegyverkezzék, ha el akarja tiporni. Egy kis gőz, egy csepp víz meg tudja ölni. De ha a mindenség eltiporná is, akkor is az ember maradna nemesebb annál, aki eltiporta, mert ő tudja is, hogy meghal, míg a mindenség semmit sem tud arról az előnyről, amivel az ember fölött áll. Így minden méltóságunk a gondolatban rejlik. Ezáltal kell feltámadnunk, és nem térben és időben. Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk:ez az erkölcsi kiindulás."

Sinclair nemcsak követi ezt az elvet, de egyenesen a gondolkozó nádszál méltó párját alkotja meg az informatika mindenségében. A mikroszámítógép forradalma így lesz egy utolsó, az igazi információs társadalmat megelőző, klasszikus felvilágosodás. Egy nemzedék számára válik a matematika, a normáltudomány igézetté, egy nemzedék legkiválóbbjai kerülnek a számítástechnika hideg fényének bűvkörébe. És ehhez megszületik Sir Clive ideális embere is, aki - fájdalom, de hamisítatlan városi tömegember. Sinclair elveivel biztosan ellentétes lenne, ha modern Robin Hoodot vagy más romantikus forradalmárt látnánk a művelt üzletemberbe. Sir Clive ideális világa urbanizált közösség és fogyasztói társadalom.

Talán csak annyiban utópia, hogy a fogyasztókat nem veszik hülyére. És a fogyasztás nem a sorvadás, a tartalék-felélés szinonimája. Sir Clive embere takarékos és figyelmes, aki a tárgyaival intenzív kapcsolatban van, nem egyszerűen felhasználó, de alkotó, továbbgondoló is. Potenciális Sinclair.

A Sinclair-masinák éppen ezért szinte mindig valamiféle újszerűség köré szerveződnek, ez az újszerűség olykor a napi praktikumot is alárendeltjévé teheti. Törékeny és mániákusan miniatűr készülékek ezek, talán senki nincs még a huszadik században (vagy talán még a kémek!), aki ennyire szeretné az apró tárgyakat.

De gondoljuk csak el, micsoda fejlődés az emberiség történetében: Platón még holmi beszélő szerszámoknak kezelte rabszolgáit - az a Platón, akinek Államától eredezteti magát az egész szociális gondolat. Ezzel szemben Sir Sinclair már az eszközöket változtatja társsá, a szerszámokat veszi emberszámba.

Igazából a tökéletes Sinclair-tárgy - a tökéletesnek abban az értelmében, hogy tökéletesen Sinclair -, már a Spectrum-aranykor után alakult ki. Például a C5 elektromos törpeautóra gondolok, a Z88 hordozható számítógépre és a csodamód kicsiny Z1 zsebrádióra. Aranykor utáni, azaz dekadens tárgyak ezek, mindazokat a tagadhatatlan rossztulajdonságokat egyesítik magukban, amelyek (oh, persze az IBM/Microsoft rém ármánykodásai mellett) a cég látszólagos vesztét okozták. A "gyakran elromló" és a "tökéletesen sosem működő" kategóriája között finoman oszcilláló megbízhatóság: ebben az oszcillálásban minden rossztulajdonság benne van.

Ugyanakkor bennük van Sinclair zsenije is, minden humorával és látnoki képességével. Bennük van az a különlegesség, ami a Sinclair-rajongókat már negyedszázada kitermeli. Sci-fi filmbe illő jelenet, ha magunk elé képzelünk egy harmincéves műszaki értelmiségit, feltörekvő üzletembert, amint munkahelyére tartva leparkol a zsúfolt belvárosi utcán C5 törpeautójával, fülébe a kis Z1-tücsök ciripeli a középhullámú híreket, kezében pedig A4-es méretű irodáját, a Z88-at hordozza.

Ez persze egy furcsa, kicsit torz álomkép - elemeiben mégis szakasztott mása a mi közeli jövőnknek. Ez a világ pedig, a maradiak minden rettegése és dohogása ellenére is, felettébb kellemes lesz - és itt dübörög a nyakunkba.

Epilógus

A Sinclair cég látszólagos vesztéről írtam. Nos, a Sinclair Research Ltd, amelynek nevét - az 1982-re datált szerzői jogokkal együtt - oly sokszor láttuk Orion és Videoton televízióink képernyőin, ma is létezik. Elsősorban elektromos motorokkal, mozgássérültek és kerékpárosok életét megkönnyítő szerkezetek fejlesztésével foglalkozik, de a Z1 kisrádiót ma is forgalmazzák. Ezzel Sinclair visszatért a kezdetekhez, tudjuk, első sikere egy gyufásdoboz méretű kisrádió volt. A Z1 egy olyan hagyományos rádió, amelyhez képest a gyufásdoboz - vagy a Microdrive-cartridge - nyomasztó monolit. Megrendelhető a http://www.sinclair-research.co.uk címen, egy műsoros CD-lemez áráért egy igazi és vadonatúj Sinclair-relikvia kerülhet a birtokunkba.

Az Z-1-et a Speccyalisták számára felfedezte:


Publikálás a portálon: 2004-07-27 01:00:21