Spectrumológia: QL, a nagy dobás?!

4 csillagos Cikk értékelése: 4,15 (13 szavazatból)

Annak idején a QL a Sinclair következő "nagy dobásának" tűnt. A Speki után a papíron olvasott speckó nagyon erős volt, az ember már érezte az ujjai alatt a gépet amire egyszer majd átnyergel. Aztán valahogy mégsem. Tanácstalankodás, Enterprise nézegetés. a végén meg Amiga (nálam legalábbis). Most (na jó, már régebben) viszont szert tehettem egy QL-re (Köszi, Bali :) amivel némiképpen sikerült összeismerkedni. Így másodszorra első találkozásunk kapcsán - nosztalgia ide vagy oda - már "érzem" hogy miért nem lett számomra logikus továbblépés a masina.

Először is, a hardver

Igaz hogy 1984-et írunk, de a C64 (VIC-20, ABC-80 stb) már megmutatta hogy az írógép-szerű billentyűzet egyáltalán nem mellékes szempont. A QL "továbbfejlesztett" speki billentyűzete - bár érezhető előrelépés, főleg a nagyobb gombok miatt - még mindig siralmas a konkurenciához képest. A Speki kulcsszó-gépelésének elhagyása ráadásul nagyobb igénybevételt jelentett a SuperBASIC felsőbbrendűségére erősen alapozó gépnek. (Röviden: vacak a keyboard). Másodszor, a Microdrive továbberőltetése akkor amikor már világosan látszott az irányvonal másik nagy hiba volt. A két MD (100 kilobájt, lassú de legalább megbízhatatlan) helyett jobb ötlet lett volna egy floppy. Az 1988-ból származó floppylemezeim a mai napig olvashatók, ami nem mondható el egy MD szalagomról sem. (Röviden: MD sucks...) Ezen ugyan segített a sokféle kapható floppy és illesztő, de mire tömegesen elterjedt volna valamelyik (ha jól tudom, a Sinclair saját neve alatt is kiadott egy hivatalos illesztőt ami a Miracle Disk Card átdobozolt változata volt) addigra nem volt felhasználói bázis aki további pénzt költsön. A gép "üzleti" célra való pozicionálása sem segített túl sokat, sőt. Egy gyors mozdulattal eldobta a meglévő Spektrumos közösséget, viszont az üzleti megrendelőket nem érdekelte Sir Clive szappantartója. A gép ellenben kész volt, és már utólag sem lehetett átnevezni a célközönséget. Grafikai képességei gyatrák, célhardver nem támogatta, színkezelése - bár elvileg jobb mint a Spekié - gyakorlatilag rosszabb. A BRIGHT üzemmód elhagyása egyszeriben felezte a használható színek számát, elég megnézni pár játékot és grafikát hogy a QL után visszasírjuk a Spekit. A hang mondjuk jobb mint a Spekin volt, de önmagában kevés (ha pedig összevetjük a szintén 84-ben tervezett Amigával akkor még annyi sem...) A periféria-csatlakozók persze nem szabványosak, miből gondolta Clive hogy az addigra mindenhol használatos joyport helyett beszerelt telefoncsatlakozóhoz tömegével adhatja az aranyárú fordítódugókat?! Persze lehet hogy ez csak mai ésszel tűnik felfoghatatlannak...

Nézzük a szoftvert

A géppel adott programok a kornak megfelelőek, állítólag használhatóak és megbízhatóak voltak. Persze ezek üzleti alkalmazások, a reménybeli otthoni vásárló nem jött tűzbe attól hogy kap egy szövegszerkesztőt vagy táblázatkezelőt. Később játékokat is mellékeltek a géphez, szépen demonstrálva ezzel a fentebb már említett grafikai visszalépést a Spekihez képest :( Ha egy ilyen programot futtató QL-t kitettek a kirakatba biztos hogy egy kisgyermek sem kezdte el rángatni apu kabátujját hogy olyat kér... (Ugyanekkor kisebb tömegek verődtek a demózó Amigák elé az áruházakban). A SuperBASIC viszont tényleg nagyon szépen kitalált rendszer, igazából valami ilyesmi kellett volna már a Spekihez is. Persze a Beta3-mal összehasonlítva már csak marginális az előnye, gyakorlatilag az utolsó olyan gép lett a QL ami Basic-et bootol ROM-ból. Spektrum-felhasználók számára azért a kompatibilitás ennél többet is megért volna, ha valamilyen öszvér megoldással megtartja a QL a Speki irdatlan szoftverbázisát talán másként alakul. A szoftvergyártók kivártak, alig készült el pár program a gépre miközben a piac lassan eltolódva szétvált IBM-kompatibilis üzleti masinákra és olyan otthoni gépekre ami között már nem találunk Sinclair vasat...

Összegzés

Summa summárum, utólag sem tudott meggyőzni a QL hogy jó választás lett volna. A Spekihez (és a kortársakhoz képest) nem annyira minőségi ugrás, inkább csak bátortalan előrelépés volt, amit maga alá temetett az átgondolatlan marketing és az "okosan spóroló" tervezés. Később már hiába állította vissza Sir Clive a célkeresztet arra a piacra amin egykor sikereit aratta, az Amiga-verő Lokiból nem lett semmi. Én pedig szépen öszecsomagolom a QL pakkom, és megkérdezem: akar valaki venni egy jó állapotú QL-t floppymeghajtóval és sok kütyüvel? :)


Publikálás a portálon: 2004-03-12 16:39:46