Szoftver: Minden 7-re 1 játék - A Day in the Life

5 csillagos Cikk értékelése: 5,00 (1 szavazatból)


Kiadás: Micromega, 1985
Besorolás: Arcade - akció, labirintus
Géptípus: ZX Spectrum 48K
Speccyalista Toplista: Még nem került fel a listára.
Eredeti ár: 6,00 GBP átszámítva akkori árfolyamon 386 Ft
(mai árszinthez viszonyítva 7 057 Ft lenne)

<<< A FanZiX 2013/2 számában a(z) 98. oldalon bővebben olvashatsz erről a játékról. >>>

Ezt a játékot tisztelettel ajánljuk annak az embernek, aki elindított mindannyiunkat a szoftver üzletben. Bármilyen hasonlóság élő személyekkel abszolút szándékos.
A külvárosi szuperhős, Clive különleges napja elérkezett - amit a Brit Birodalom női vezetőjének köszönhet. Utálja a munkába való utazást, de szívesen néz szembe a borzalmakkal ezen a napon! Kijátssza a gépesített terrort a saját otthonában, felöltözik és elrakja a kulcsait. Figyelmen kívül hagy minden veszedelmet, hogy bekapjon egy pár falatot az állomásra menet, ahol lökdösődik az ingázókkal, de gondosan kerüli a személyzetet, pénzt vesz ki az ATM-ből és felvesz egy elhagyott esernyőt, mielőtt felugrik az induló 8.15-ös járatra. De nem vett Financial Times-t! Gondolkodás nélkül ugrik le a következő megállónál, hogy szerezzen egy példányt, majd rohan vissza a már induló vonathoz... és robog tovább a városba, a bankba, a pubba és az étterembe. Egyszerű dolog megküzdeni a közönyös pénztárosokkal: kiszolgálja saját magát. Akár a pubban, egy gyors pint és már megy is tovább (nincs Guiness, nem is csoda, hogy Clive olyan, amilyen). Carlo bisztrója kicsit trükkös, nagy felhajtás a bor körül, de még sikerül elkapni a földalattit, tudatosan megküzdve a megszokott kusza folyosóival, az alkalmazottakkal és a szenvedő embertömeggel. A cipője bekoszolódott, Clive újat vásárol, amit Őfelsége (azaz I. Erzsébet) is helyeselne. Hajmeresztő ez a mai utazás, elkerülve a szaladgáló C5-öket, irány a fodrász - "Olyat szeretnék, mint Lady Di-é" - majd a patika ... és még hátravan egy pici az útból a Buckingham-palota felé.
Szeretettel várunk, hogy élj egy napot ebből az életből. Ezután örülni fogsz egy népművészeti boltnak is a Külső-Hebridákon.
Ha a zene miatt felhúzod az orrod, akkor azt ki és bekapcsolhatod a ki és bekapcsolóval.
A pontszám minden képernyőn attól függ, hogy milyen gyorsan fejezted be azt. Ha elfogy az időd, akkor elvesztesz egy embert, kivéve, ha lekésed a vonatot, ilyenkor a visszataszító váróteremben kell várnod a következő szerelvényre, pontot nem szerzel, de megmarad az embered, amiért légy hálás. A legjobb eredmény eléréséért játszd ezt a játékot a Spectrumodon. Alternatív megoldásként, bosszanthatod a többi sofőrt, ha egy forgalmi dugóban játszol. 10-ből 9 tulajdonos a C5-jét részesíti előnyben.

A Micromega utolsó, szinte megszűnés utáni, postumus játéka, ehhez képest elég humorosra sikerült. A szerző "One-hit wonder" maradt, pedig 1985 után is elkelt volna még pár eredeti humorú játék. A játék egyébként majdnem két évvel a főszereplő lovaggá ütése után lett kiadva.

Térkép: Ezen a linken egy térkép található a játékhoz.

Tipp: Örökélet: 45525,0
Adott szint átugrása: 48826,1
Legyőzhetetlenség: 40210,24

Értékelés:

A játék lehet, hogy tisztelgés Clive Sinclair előtt, de görbe tükör is egyben. A végén a rá is veszélyes C5-ök elég beszédesek. Furcsa egy játék ez, az ugrott be először róla, hogy az angol humor számítógépes megvalósítása (nagyon eredeti megfigyelés, hiszen agy humoros angol játékról írok éppen). Ez a játék is megkapta a színvonalas (ám rövid) teljes oldalas reklámot, érdemes megnézni. Biztos vagyok benne, hogy csak az én utólagos belemagyarázásom, de a majdnem tiszta fehér borító, mintha azt sugallná, hogy minden oké, senki sem halt meg, egyszerűen tovább léptünk (a Luna Crabs óta fekete hátterű Micromega logós fejléccel jelentek meg a kazetták). A megvalósítás, a látvány álamatőrnek tűnik, kicsit a Monty Python filmekben látható animációkra emlékeztet, bár annyira nem kifinomult. A képernyők mű-3D-sek, a mozgó figurák általában nem is illenek az egyszerű, primitívnek tűnő képbe. Néhol zavarónak találtam, hogy be lehet jutni dolgok mögé-alá, de ezt semmi nem jelzi, vagy észreveszem vagy nem. A muzsika hangulatos, még erősíti is a játék humoros jellegét. A vezérlés az újradefiniálható billentyűzet és a rengeteg joystick használata miatt dicsérendő, bár egy nagyon kicsit túlérzékenynek találtam. A játék nehéz, de nem a Jasper!-nél tapasztalt módon, az a fajta, ahol a képernyőkhöz be kell tanulni egy mozdulatsort, mégpedig majdnem tökéletesen időzítve. A majdnemen van a hangsúly, mert itt nem kell 100%-ot nyújtani hosszú perceken át, bizonyos esetekben kis hibák is beleférnek. A játékmenet egyhangúságát a humor oldja.

Ötlet:
Grafika:
Hang:
Kezelhetőség:
Nehézség:
Időtállóság:

Visszalépés az előző oldalra