| Jet Set Willy ide, Manic Miner oda, én mindig szent borzadállyal figyeltem azokat, akik képesek voltak a platformjátékokban élvezetüket lelni! Monty a vakond és Chucky a kiscsirke - kacsa? - már erőteljes határesetet képezett, mert legalább ők aranyosak - hú de útálom ezt a szót - voltak, de... Valahogy nekem sohasem lettek a kedvenceim a rengeteg repkedő, vadabbnál-vadabb, "ne érintsd meg mert oda egy életed" tárgy miatt, melyek miatt ezek a játékok olyan szürrealisztikusak voltak. Tudom, tudom, sokan pont ezért nem szerették őket! De én meg pont azért szerettem a Horace-t a pókokkal, meg a mostani programot, a Lode Runner-t, mert azok pont nem ilyenek voltak. Végre egy platformjáték, ahol emberek vagyunk, emberek kergetnek és nincsenek repkedő cérnaorsók, Pa-Dö-Dő bakancsok, megvadult zongorák, hogy agyoncsapdossanak! Ellenben tudunk mászni fel és le létrákon, rudakon csimpaszkodni, és lukat ásni a padlóba, de nem tudunk ugrani. A feladat mindössze annyi, hogy a pályán összeszedjük a téglatest alakú valamiket, és aztán a megnyíló kijáraton átmenjünk a következő pályára. De a legnagyobb mutatvány azonban a pályaszerkesztő! A játék neve rejtély számomra lévén - ha jól értem -, a "lode" az a telér lehet, a "runner" meg futó. "Telér Futó"? Hmmm... |
Cikk értékelése: 4,00 (15 szavazatból)
