Gyanítom, hogy arra a kérdésre, hogy "Játszanál-e olyan játékkal, melynek nincs befejezése, nincs a végén egy elérhető cél, szép endsequence, "Congratulation! You saved the Universe!" felirat?" valószínűleg azt válaszolnánk, hogy játszana vele a nyű! Ellenben a gyakorlat mást mutat. A játék neve - nem, nem futball -, SimCity. Az építésről szól és arról az élvezetről, amit egy élő, fejlődő, lélegző város létrehozása nyújt. Halkan megjegyzem: Sokkal szebb lenne ez a világ, ha a fő-, al-, és középpolgármestereket bezárnák egy nagy szobába vele, ahonnan addig nem jöhetnek ki, míg nem sikerül egy prosperáló várost építeniük. (Persze cheatkód mentesen!!!) Egy tökéletes világban nem lennének a SimCity-ben katasztrófa opciók, hogy amit felépítettünk, azt leromboljuk. De legyünk optimisták! Itt is csak azért vannak, hogy aztán újra építhessünk a pusztulás után.
A Spectrum változat szépsége abban rejlik, hogy bizony nagyon-nagyon közel áll az egykorú PC-s verzióhoz. Persze nincs annyi színe és olyan felbontása, mint az egykorú EGA-s változatnak és talán azt sem tudja mondani a beépített hangszórón, hogy "Heavy traffic reported!" - azaz Nehéz dohányboltok bejelentkeztek! De ezen kívül minden olyat tud, mint amit az, és ez nem kevés! Megbirkózni a bűnözéssel, a növekvő forgalommal, a környezetszennyezéssel, vonzó életteret biztosítani és építeni, nemes és pokoli nehéz feladat. Rá kellett ébrednem, hogy a kései, 1990-es kiadású játék még tizenöt év után is teljes mértékben fogyasztható és játszható. Érdekes az egérre szabott irányítás botkormánnyal kiváltása, de egyáltalán nem kellemetlen, sőt!
|