A számítógépek elterjedése óta alapjátéknak számít az úgynevezett "falbontó" játék. Minden géptípusra megírták már tucatszor, manapság egy jobb WC-papír adagolónak is szerves részét képezi valamelyik változata. Annak idején persze kihívásnak számíthatott a szűkös erőforrásokkal rendelkező, korabeli hardverekre egy élvezhető verzió elkészítése. Ezt a kihívást akceptálta a CDS Micro Systems nevű cég(?). (Annak idején minden Jóskapista nevű programozó hangzatos nevet választott magának, és egy jó névválasztás félig már garantálta a sikert (lásd Microsoft (pfuj de gonosz vagyok :))). Bár ez eddigi életem első általam látott, ZX81-es gépre készült játéka, azt mondanám, inkább ne tette volna.
A játék alapkoncepciója, hogy a képernyő felső részében elhelyezkedő téglákat az utolsó darabig eltüntessük. Ehhez rendelkezésünkre áll egy, a képernyő alsó részben balra-jobbra mozgatható ütő, és a természet mesés rendjének következtében a képernyő bármely részében fellelhető labda. A labda ha téglát ér, az eltűnik és örülünk. Ha falat vagy ütőt ér, akkor visszapattan (szintén örülünk), ha alul elhagyja a játékteret akkor... Na, mi van akkor? Nos, senki? Ámátőrök... Ilyen esetben elveszítünk egy életet (és kevésbé örülünk).
Betöltés után kiválaszthatjuk a nehézségi szintet 1-9-ig, ami a labda sebességét fogja befolyásolni. Az ütő irányítása az 1 és 0 billentyűkkel történik. Kezdéskor 9 életünk van és bazi sok téglánk. De tényleg. Egy nagyobb családi házat fel lehetne húzni belőle és még a kerítésre is maradna. Minden tégla belsejében egy csillag található. Hogy minek? Csak. Nyilván a programozónak volt raktáron egy marék megmaradt hópehely karaktere a cég korábbi játékából, a White Snowing Simulator - közismertebb nevén WSS-ből, és gondolta ide jó lesz. A játékban minden szögletes. A labda is. Nem tudom, mekkora programozói bravúr lett volna egy O betűt mozgatni egy négyzet helyett, de legalább tökéletesen illik a labdapattanás matematikai modelljéhez. Olyan ugyanis nincs. A labda mindig mindenhonnan 45 fokban pattan, és ez egy kissé kiszámíthatóvá teszi a játékot. Apró ötlet (de nem túl szerencsés), hogy életeink számát a labda belsejében láthatjuk. A labda és az ütő scrollozása karakter szintű, de gondolom ez hardveres limitáció lehet a ZX81 részéről. A küzdelem pontokért megy (minden tégla 1 pontot ér, megszámoltam), de ez csak a játék végén derül ki, mert játék közben nem kapunk információt arról, hogy megdöntöttük-e már a szomszéd Pistike rekordját. Van "High score" is. Ezt a program egy NAND memória modulban tárolja a ZX81 rejtett áramkörei között az idők végezetéig.
Lehet, hogy túl magas elvárásaim voltak a programmal vagy a ZX81-el kapcsolatban, de azt hiszem, ha ezzel a játékkal találkoztam volna először, mikor még ismerkedtem a számítógépek világával, akkor inkább kőművesnek vagy pléhbojnyuszinak álltam volna annak idején, esetleg papnak (de semmiképp nem Gyurinak). Nem ismerem a ZX81 képességeit, de tekintettel arra, hogy a játék 16K-s gépre készült, kis törődéssel szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle (többféle tégla, lehulló extrák, látható pontozás, stb.). |