Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele, de vannak olyan dolgok, amik ugyan bumfordiak, kicsit betegesen teljesítik csak feladatukat, mégis úgy érzem, hogy valamiért nagyon szeretnivalók. (Hé! Hát, hiszen a Speccy is ilyen! Kell még magyaráznom?) Volt egy játék, mely kitűnt mind közül azzal, hogy utolérhetetlenül pocsék irányítást definiáltak hozzá, sajnos megváltoztathatatlanul. Persze ettől csak megutálni lehet valamit, de a "Speccy Chopliftere", az Escape from Krakatoa talán pont azért volt kedves a szívemnek, mint amiért a már régebben ismertetett Falcon Patrol 2 is. A korabeli scrollozó arcade-ekkel ellentétben itt a tempó javarészt a játékoson múlik.
A játékban a legendás Bell 47-re (H-13 Sioux) hajazó kinézetű helikopterünkkel kell megvédenünk mindenkit és mindent. A "mitől" és a "kiket/miket" listája is hosszú. Először is a szigeten a tűzhányótól a lakosokat. (Egyébként innen kapta a címét is a játék, "Menekülés Krakatoáról", mely a valóságban egy tűzhányóval felszerelt sziget, 40 kilométerre Jáva nyugati partjaitól.) Ha kitör a vulkán, akkor a gépről leeresztett kötéllel kell felszednünk szegény őslakosokat - egyszerre csak egyet - és átfuvaroznunk őket a felszállóhelyünkként és utántöltő állomásunkként szolgáló szigetre. Aztán ott van a bázisszigetünk mellett horgonyzó tankhajó. Ezt nem csak a V1-re emlékeztető rakétáktól kell megóvnunk, hanem a támadó sárga (!) tengeralattjáróktól is. (Az összesküvés elméletek kedvelői kérem, juttassák el a második világháborús náci rakéták és a Beatles együttes legendás albumának címadójaként megismert, képzeletbeli vízi jármű konstellációjából levont teóriáikat bármelyik, általuk ismert .org-ra végződő e-mail címre! A nyertesek között elmekórtani kezelésre jogosító beutalókat sorsolunk ki.) Szinte kizárt, hogy lövéseinkkel és víziaknáinkkal meg tudjuk védeni a tankert, mely ha találatot kap, akkor a legénység fejvesztett menekülésbe kezd. A matrózokat ugyanúgy kell kimentenünk, mint a szigetlakókat. Ha a hajó túl sok találatot kap, akkor - milyen meglepő - elmerül és a játéknak vége.
Természetesen gépünk nem sérthetetlen és az üzemanyagunk is véges. Az egészben az a szép, hogy nem csak az ügyességünket mozgatja meg az Escape from Krakatoa, hanem a stratégiai érzékünket is. Ami viszont tökéletesen tönkreveri a játékélményt az a borzasztó irányítás, mely nemcsak hogy átdefiniálhatatlan, de még a botkormányok használatát sem teszi lehetővé. Egyetlen mentsvárunk egy tanítható botkormányillesztő. Ami segítségünkre van még a játékban - ha okosan használjuk -, az a képernyő alján lévő radar és a kijelzők. A radaron jól látszanak a rakéták és így van rá lehetőség, hogy még a képernyőn kívül kilőjük őket. A kijelzőkön meg az látszik, ha valahol valami gáz van. A rövidítések elég egyértelműek. TK mint tanker, VC mint vulkán, SB mint tengeralattjáró. Ha sikerül elsajátítanunk az irányítást, akkor kitűnő, élvezetes játék. Ha nem... Hát akkor sajna felejthető. |
Cikk értékelése: 5,00 (3 szavazatból)
