Mások agybajával szemben én alapvetően nagyon toleráns tudok lenni, így teljességében átérzem azok gyönyörét, akik a "trainspotting" nevű dologban - nem, nem a filmről van
szó - lelik örömüket. Ezek a "vonatmegfigyelő" népek kimennek a leshelyükre, figyelik a vonatokat, fotózzák őket, kis könyvben vezetik, hogy mit láttak, hol és mikor. Egyesek videóznak, hangfelvételt készítenek. Ezt csinálják télen-nyáron, hóban-fagyban. Az alapvetően angol eredetű hobby űzői elvannak, nem ártanak senkinek, egyébként is jó levegőn vannak egész nap, a vonatok szép dolgok, meg tudom őket érteni. De hogy valaki trainspotting szimulátort írjon!? Ráadásul Speccyre!? Én már a pecázás szimulátorokat sem igazán értettem, mert virtuálisan pecázni olyan, mint kívülről nyalogatni a lekvárosüveget, de ez aztán viszi a pálmát!
Lévén nincs feltüntetve kiadó, azt kell gondoljam, hogy a szerző, Ashley Greenup a saját szórakoztatására írta ezt a szösszenetet. Az 1984 Locospotterben - mert hogy van ám 1960-as, 1994-es, meg Modern Day Locospotter is ám! - kiválaszthatjuk a nekünk szimpatikus helyet és figyelhetünk hosszú, méla lesben, hogy milyen vonatok hernyóznak végig a képernyőn, míg a program meg nem könyörül és meg nem kérdi, hogy nem szeretnénk-e más helyszínt választani. A grafika egészen minimalista, nincsen pálya, állomásépület, sorompó, vagy bármi más. Csak pár vonal jelzi az állomás alaprajzát, esetleg a háttérben egy jellemző tereptárgyat - mondjuk egy hegyet -, a hang, vagy a zene éppen ilyen nemes egyszerűséggel mellőzve lett.
Greenup úr vasútszeretete nyilvánvaló, több tucatnyi vasút témájú, de gyakorlatilag játszhatatlan programját tartja nyilván a WoS. Az 1984 Locospotter valami olyasmi a Spectrumon, mint a hazai könnyűzenének a Rebeka Uhrin Benedektől. |