A megoldás egy 1983-ban megjelent Commodore 64 játék, a Wizard of Wor. Valójában már 1982-ben volt egy kezdetleges változata Commodore MAX-ra, a 64-es kvázi elõdjére, ahol egy játékos játszhatott egy képernyõn, szegényes intelligenciájú szörnyek ellen, de manapság ezt már jóindulattal is csak béta verziónak tekintenénk. Az 1983-as WoW már más tészta, a Commodore saját szoftverfejlesztõ csapata írta, a programozás Jeff Bruette tiszte volt. A játék az elsõ C64 játékok közé tartozik, de olyan jól sikerült, hogy a minden idõk legjobb C64 játékait soroló toplisták állandó szereplõje, hatalmas klasszikus, sõt, gyakorlatilag a Wizard of Wor etalon lett, a viszonyítási alap, egy olyan játék, amit a commodore-osok többnyire sajátjuknak tudnak és tudtak, nem konverziónak. Pedig ez a remek játék "csak" egy hivatalos átirat volt.

Az eredetit a nyolcvanas évek egyik legnagyobb pénzbedobós automatákat gyártó cége, a Midway jelentette meg 1981-ben (egyes források 1980-at emlegetnek, ugyanakkor a "Midway's Wizard of Wor parts and operating manual?-on, tehát a "használati utasításon" az 1981. júniusi dátum virít). A játékot a Dave Nutting Associates két tervezõje, Tom McHugh és a céget alapító Dave Nutting írta, õk és a cégük sem számítottak különösebben nagy névnek az arcade-iparban, inkább csak megbízható iparosnak. A két szerzõnek köszönhetõ a Sea Wolf és a Gun Fight címû arcade is, a cégnek pedig a Gorf címû játék és az Astrocade nevû konzol. Utóbbit a Bally (az õ videojáték-részlegük volt akkoriban a Midway) 1977-tõl hat éven át forgalmazta. A Wizard of Wor hardvere is gyakorlatilag egy továbbfejlesztett Astrocade konzol: kb. 1.79 Mhz-en üzemelõ Z80 CPU, 320x204 pixeles, 256 színû kijelzõ. A hangért 2db Astrocade chip felelt, extraként egy Votrax SC-01 beszédszintetizátor említhetõ, ami akkoriban tényleg különlegesnek számított. A játék szépre, jól játszhatóra, izgalmasra sikerült, valamiért mégsem lett elég népszerû, nem adtak el belõle sokat, nem kapott díjakat, gyorsan túlléptek rajta. A hírét is csak a már említett C64 változatának köszönheti, pedig az nem adott semmi extrát a játékmenethez, kivitelezésében sem jobb, egyszerûen a bolygók együttállása kedvezõbb lehetett megszületésekor és több emberhez jutott el.

Még azt sem állíthatom, hogy a Commodore-é volt az elsõ és egyetlen átirat, hiszen az elsõ konverzió az Atari több gépére is megjelent Midway által engedélyezett, hivatalos változat volt. Valószínûleg elég sokat eladtak belõle, de a hardver elég erõs korlátai miatt kimondottan rosszul sikerült, lassú is, csúnya is lett, így a népszerûség messzirõl elkerülte.

Spectrumra is született hasonlóan felejthetõ próbálkozás a C64-es WoW megjelenésével körülbelül egy idõben, 1983 júniusában The Wizard's Warriors címmel a wales-i Abersoft-tól. Nem véletlen, hogy a cím sem egyezik az eredetivel. Persze ez lehet akár azért is, mivel a Spectrum lett a kor licenceken kívüli platformja, a Commodore és Atari gépekkel szemben Speccyre nem volt divat hivatalos átiratot írni. A címen kívül szinte semmi más nem egyezik, csak az látszik egyértelmûen, hogy a játék egy WoW klón. A legfontosabb eltérések: csak egy játékos játszhatja, az ellenségek színe ugyan stimmel, de nem varázslatos lények, hanem Worriorok, pontosabban még azok sem, ebben a játékban Warrioroknak nevezik a fõhõsöket és az ellenfeleiket is, a mozgás és a játék is döcögõs, alacsony színvonalú. Érthetetlen, hogy ezt a verziót két évvel késõbb a Mastertronic újra kiadta.

A nosztalgiahullám persze partra mosott több ilyen-olyan PC verziót, de a lelkes, olykor éjszakákon át tartó C64-es lövöldözéseket kivéve feledésbe merült a játék. Azt nem mondom, hogy vártunk és vártunk és reménykedtünk, mert sejtésünk sem lehetett - néhány beavatott és jól informált kivételével -, hogy valaki elõveszi a klasszikust és készít nekünk egy olyan változatot, ami összevethetõ a Commodore átirattal, különbség pedig csak ott mutatkozik, ahol a hardver adta határt már nem lehetett kitolni. Örömünkhöz büszkeség is társulhat, ugyanis a csapat, akiknek sikerült a lehetetlen küldetés, egy magyar fejlesztõcsapat: a Weird Science Software (Pgyuri, Njózsi és Edy). A WSS a játék bemutatóját a sinclair.hu 10. születésnapjára, a 2007-es Speccyalista Napra idõzítette, de a honlapjuk szerint a pontos megjelenési dátum: 2007. december 6., vagyis a Wow egy ünnepi ajándék a Spectrum-tábornak.

"Sajnos a Commodore programozási nyelv az nagyon messze áll tõlünk szakmai szinten, és így nem adatott meg az a szerencse, hogy ezt forrásszinten elérhettük volna, minden, ami benne van, az igyekszik az erõs 95-97% közelében lenni" mesélte Pgyuri az ünnepi bemutatón a játék átírásának módjáról, "ez tapasztalati utas modellezés, rengeteg, hosszú hetek, hónapok játéka után alakult ki olyanra, amilyenre kialakult?. Pgyuri volt a projekt programozója, tervezõje, grafikusa, stb., 2006 júliusában kezdett a játék programozásába, Edy az artworkért, a dizájnért és a hangokért felelt, Njózsi menet közben kapcsolódott be, lendületet adva a fejlesztésnek, inspirálva az egyszer holtpontra is jutó Pgyurit, segítve a projekt elkészültét.

A szerzõk célja a játék betöltésének elkezdése után néhány másodperccel egyértelmûvé válik:
Nem, nem akarják C64-gyé változtatni a Spectrumot, csak megpróbálnak a lehetõ legközelebb kerülni a "klónozott" õshöz, ahogy Edy mondta a bemutatón: "a C64 feelinghez". Hogy ez mennyire jól sikerült, arról a World of Spectrumon oldalán a játék értékelése árulkodik. Jelen pillanatban a 2007-es játékok közül a Wizard of Wor a legmagasabb pontszámot elérõ játék!

ÜDVÖZLÜNK A MISZTIKUS WOR KIRÁLYSÁGÁBAN!

Téged helyeztek parancsnokként egy elit Worrior osztag élére, azzal a feladattal, hogy túljárj a vészjósló Wizard of Wor eszén! Ahogy leszállsz az õ ördögi labirintusába, találkozol a halálos Worianokkal és talán még a varázslóval magával is! Csak néhány fegyvered van, a megbízható lézered, a radar szkennered, a tudásod és ravaszságod. Szükséged lesz rájuk, hogy megpróbáld legyõzni a varázslót, és elnyerd a Worlord címet! Készülj fel, majd kezdõdjék a csata!

A JÁTÉK CÉLJA

A Wizard of Wor játék célja, hogy minél több pontot szerezz a Worianok megsemmisítésével, akikkel a számos alvilági labirintuson való áthaladásod közben találkozol. A két játékos módban összedolgozhatsz vagy versenyezhetsz egy másik Worrior parancsnokkal.

WORRIOROK & LÉZER LÕSZEREK

Minden játékot egy három Worriorból álló osztaggal kezdesz. Csak egy Worrior léphet be, és mozoghat a labirintusban egyszerre. Nyomd meg a 9-es gombot (vagy nyomd felfelé a joystickot) és a Worrior belép a labirintusba az alsó bejáraton át. A Worrior labirintusban való manõverezéséhez használd a 6-9 billentyûket (vagy a joystickot). A lézerrel való tüzeléshez nyomd le a 0-s gombot vagy a joystick tûz gombját. A lézerrel csak abba az irányba tudsz lõni, amerre a Worrior néz. Korlátlan mennyiségû lõszerrel rendelkezel. De miután a Worrior leadott egy lövést, nem tud újra lõni mindaddig, míg a golyó be nem csapódik egy Worianba vagy a falba.
(A két játékos módban használhatod az 1-5 billentyûket, vagy a másik Sinclair joystickot is)

WOR LABIRINTUSA

Ajtók: a labirintus mindkét oldalán van egy-egy, a Worriorok, Worianok és Worlukok léphetnek át rajtuk. Visszaszámláló: ha a Worrior nem lép a labirintusba 10 másodpercig, automatikusan kilökésre kerül. Radar képernyõ: pontok mutatják a láthatatlan Worianok helyét a labirintusban.

ELLENFELEK

	Burwor	100 pont	kék színû, mindig látható		Garwor	200 pont	sárga színû, gyakran láthatatlan
	Thorwor	500 pont	vörös színû, néha láthatatlan és extra trükkös		Worluk	1000 pont	köv. pályán dupla pont, szárnyas szörny, átrepül a labirintuson
	Kék Worrior	1000 pont	2. játékos		Sárga Worrior	1000 pont	1. játékos
	Wizard of Wor	2500 pont	gyakran jelenik meg, ha Worluk lövés. Egyik helyrõl a másikra teleportál mágikus sebességgel, villámok kiséretében.

Pontok járnak a másik Worrior lelövéséért. Ugyanakkor csapatmunka esetén át tudnak haladni a másikon, annak megsemmisítése nélkül. A sztori egy poszt-apokaliptikus, elképzelt közeljövõben játszódik. Épp a sokadik világháború után, amikor is egy unatkozó, megalomániás ember régi kéziratok alapján kitanulja õsei évezredek óta porosodó örökségét: a varázslás tudományát. Egy ideig nem is vette senki komolyan, mindenki csak bolondnak tartotta Wor varázslóját (merthogy ezt a mûvésznevet választotta), de egyre nõtt az ereje, befolyása, az emberek egyre nagyobb részét hajtotta rémisztõ igája alá. A varázsló lakhelye egy ismeretlen méretû földalatti labirintusrendszer, egy áthatolhatatlan börtön, hiába a technikai fejlettség, semmilyen eszközzel nem sikerült a labirintusról és a benne található veszélyekrõl még információt sem szerezni. A helyzeten csak két századnyi, még hadra fogható, önfeláldozó férfi segíthet, a Worriorok, akik bemennek a labirintusba és megpróbálnak onnan ki is jönni. A harcosok nem tudhatták mi vár rájuk, az elvarázsolt labirintusban szörnyû teremtmények vadásznak rájuk, egyedül végtelen lõszerrel ellátott fegyverükre és radarjukra számíthatnak.

A játékot egy vagy két Worrior játszhatja. Két játékos esetén érdekes, hogy mindkét fél számára egységes cél, tehát a szörnyetegek kiirtása ellenére pontot kaphatnak egymás lelövéséért is. Az tény, hogy nem mindenkinek fekszik a csapatmunka, de furcsa lenne pl. egy Alien film ilyen szemszögbõl? Minden szint a képernyõ alján (bal és jobb sarokban) lévõ cellából kezdõdik, ahol 10 másodpercig lehet tartózkodni, a Worrioroknak ennyi idejük van kifújni magukat, felmérni a terepet. A cella ajtaja bármikor nyitható (a fel gomb megnyomásával), de a 10 másodperc eltelte után az addigi menedék kiveti magából a visszahúzódó Worriorokat is. A szinteken elõre jutva egyre több szörnnyel kell megküzdeni. A szörnyek néha halálos mérget köpködnek, ha eltalálnak egy Worriort, az meghal. A köpetük nem veszélyes a saját fajtájukra, de egymáson nem tudnak átköpni. Mikor sikerül megölni egy ellenfelet, annak a köpete is megsemmisül, ha volt neki. Az ellenfelek egyébként gyenge idegzetû lények, az idõ múlásával idegesek lesznek és felgyorsulnak. Sajnos túlpörgetni nem lehet õket, nem kapnak szívinfarktust, talán nincs is szívük. Minden pályán van egy ajtó, zsilip, teleport, ki minek látja, ami 10 másodpercenként nyílik-záródik, át lehet rajtuk jutni az átellenes oldalra, amit elõszeretettel használnak a szörnyszülöttek is. Mivel a helyszín egy elvarázsolt labirintus, nem meglepõ, hogy a labirintusrészek (szintek) játékonként mások és mások, nem lehet felkészülni egyfajta harcra, nincs egy várható, tuti búvóhely, bevált stratégia. Ennek ellenére szinte mindegyik pályán található egy-két olyan pozíció, ahol a bátor Worriorok tábort verhetnek és bevárhatják az ellenséget, fõleg kétjátékos módban, mikor nem egymást aprítják, hanem vállt vállnak vetve beállhatnak egy kisebb folyosóra, sarokba, ahonnan a lehetõ legkisebb kockázattal mehet a mészárlás.

Az ellenségek egy perverz biológus háziállatai. A Burwor farkasszerû kék lény, de lehet sárkány és kutya szerelemgyereke is. A Garwor egy sárga, meghatározhatatlan egyed, nekem kicsit T-Rexes, néha láthatatlanná tud válni, de a radarról nem tud õ sem eltûnni. Érdekes, hogy hívják: egérnek, medvének, disznónak, oroszlánnak? végül is ezek az állatok nagyon hasonlítanak egymásra. A Thorwor egy piros rák, skorpió vagy ezek turmixa nagy fejjel. A Worluk egy világoskék lepke, vagy légyszerû teremtmény, vagy maga Jeff Goldblum és a légy teleport-keveréke a híres filmbõl, villog a labirintus fala, mikor a pályán van. Wizard of Wor: a rosszarcú nagyfõnök (meglepõ módon 2500 pontot ér csak a teteme), mozgása teljesen kiszámíthatatlan, ha nem ölöd meg idõben, akkor eltûnik.

A Weird Science Software kiadványa önmagában már azért is elismerést érdemel, mert fizikailag is megjelent kazetta formájában, azért meg pláne dicséret illeti, hogy saját borítót is kapott, nem a Midway vagy a Commodore által használt egyik eredetit kapta meg. A borító-belsõn angol nyelvû eligazítás található, sajnos a sztori elég rövid, akár az eredeti játék esetén. Grafikai kivitelezés terén nem érheti kritika a programozó(ka)t: a figurák szépek, animáltak, folyamatos a mozgásuk még sok egyednél is, jók az effektek, a látványvilág majdnem olyan, mint az eredetiben, kivéve, hogy ott vannak a háttérben csillagok, vagy mik. De miért is kellene látszódni a csillagoknak a labirintusban? Hangok tekintetében is jó a helyzet, megmaradt a klasszikus dallam, jók az effektek is. Az irányítás sajnos csak Interface II-vel lehetséges. Ez talán az egyetlen komoly negatívuma a játéknak. A játék nehéz, de tanulható. Nem annyira nehéz, hogy elvegye a játékos kedvét egy újabb játéktól, inkább csak annyira, hogy úgy érezze, még egyszer meg kell próbálnia. Ritka az ilyen játék, ahol a két játékos ennyire jól összedolgozhat. Nagyon élvezetes ez a mód, utoljára a Target Renegade esetén éreztem ezt ennyire szórakoztatónak. Nem véletlen tehát a WoW magas értékelése, a meglévõ elfogultság nélkül is azt mondanám, hogy a játékélmény eléri az eredeti verziók szintjét, és bizony egy olyan játék született, ami nyugodtan egy szinten említhetõ a nyolcvanas évek arcade klasszikusaival.