A ZX Printert 1981 novemberében dobta piacra a Sinclair Research Ltd.

Fõ jellemzõi az alábbiak:

• Közvetlen hardver illesztés a ZX80, a ZX81 és a késõbbi ZX Spectrum hátsó bõvítõ portjához (élcsatlakozójához). Ez lényegében a Z80 I/O portja, tehát nem szabványos Centronics interfész. A nyomtató tápellátását ugyanez a bõvítõport biztosítja, de ajánlott a nagyobb terhelhetõségû (1,2A-es) tápegységet használni ezekhez a gépekhez. A csatlakozó hátsó része megismétli a ZX81 alapgép 2*23 pontos élcsatlakozóját, így a további bõvítéseket (pl. ZX81 memóriabõvítõt) ide lehet csatlakoztatni. Spectrum esetén ez már problémásabb, hiszen itt a bõvítések a 2*28 pontos bõvítõt használják; ezért a ZX Printert legutolsó bõvítésként célszerû felhelyezni.
• A ZX80 (módosított ROM-mal), a ZX81 illetve a ZX Spectrum BASIC parancsaival közvetlenül használható. Az LPRINT paranccsal a PRINT mintájára a nyomtatóra írhatunk, az LLIST a nyomtatóra listázza az aktuális programot, a COPY pedig az aktuális képernyõtartalmat másolja a nyomtatóra.
• Alumíniummal borított (ezüstszínû), 10 cm széles speciális papírtekercsre nyomtat, soronként 32 karaktert. A papírból 92 mm a nyomtatási terület, 4-4 mm a bal és jobboldali margó. Egy karaktersor magassága kb. 3 mm. Egy papírtekercs hossza 65 láb (kb. 20 m). A papír berakására egy külön mûanyag keret szolgál, így a befûzés jelentõsen egyszerûsödik.
• A nyomtató csak egy kezelõgombot tartalmaz, ami a papír továbbítására használható.
• Mérete betöltött papírtekerccsel 145*85*45 mm, a csatlakozó egy 12 cm-es kábel végén 85*40*20 mm.
• Egy karaktersort (32 karaktert) teljes sebességgel átlagosan kb. fél másodperc alatt nyomtat ki.
• Ára kezdetben 49.95 angol font volt. (Abban az idõben egy jó minõségû mátrixnyomtató 250 font körül volt kapható!)

Hardver mûködés

Az alacsony árat a Sinclair cég jó szokása szerint új ötletekkel sikerült elérni. (Ahogy a Bit-Let már idézett vallatójában írták: ".. az alapgép és a perifériák is olyan mûszaki ötleteket tartalmaznak, amelyekrõl már ez egyetemen tanítják a jövendõ mérnököknek: Csak így ne, mert lehetetlen!")

• Magát a nyomtatást egy körbenforgó mûanyag szalagra erõsített két, V alakban meghajlított drótdarab (nevezzük tûnek) intézi. A V egyik szára ér a papírhoz, a másik szára pedig egy fémsínen futva elektromos összeköttetést biztosít. A nyomtatás elve majdnem olyan, mint a TV képernyõ megjelenítõé: A szalag által a papír szélességében balról jobbra továbbított két tû pixelsoronként felváltva végigfut a papíron. Ahol fekete pontra van szükség, ott egy elektromos impulzust (kb. 50V) adva a tûre az kiégeti (elpárologtatja) a papír felszínérõl az ezüstszínû alumínium borítást, és megjelenik alatta a fekete alapréteg. A nyomtatást tehát élénk kékes színû szikrázás és jellegzetes szag kíséri. Azért használnak két tût, hogy gyorsabb lehessen a nyomtatás: nem kell megvárni, míg az egyik tût a szalag visszatekeri a sor elejére, mert a másik tû közben már nyomtathat.
• A nyomtatás közben ugyanaz a motor, ami a tûket mozgató szalagot forgatja, egy áttételen keresztül a papírt is továbbítja egy vezetõ görgõ segítségével. A papír elõremozgatása éppen annyi, hogy a következõ tû pásztázása már a következõ pixelsort írhassa fel. Az utolsó két pixelsor esetén (a tû megállítása érdekében) a processzor lelassítja a motort. A következõ nyomtatás pontosan csatlakozhat az elõzõ végére.
• Mivel a motor lassítása miatt a nyomtatás különbözõ sebességgel kell történjen, a felíráshoz szükséges elektromos impulzusok idõzítésérõl egy a motor által hajtott impulzusadó tárcsa gondoskodik (forgó lyuktárcsa LED-del és fototranzisztorral). Ez éppen 256 impulzust ad, amíg a motor végigviszi a tût a 92 mm széles nyomtatási terület mentén. (A karakterek 8 pixel szélesek, így 32 nyomtatható karakter kerülhet egy sorba.)
• A papír bal szélének elérése úgy detektálható, hogy az aktuális tû itt egy fém lapkához ér. A tû a motor teljes sebesége mellett 32 ms-ig van a papír nyomtatható területe felett, és 16 ms múlva nyomtatható a következõ pixelsor.
• A ZX Printer csak egy nyomtatott áramköri lapot tartalmaz, ezen van a vezérlõ elektronika (egy ULA chippel, jónéhány transzisztorral és diszkrét elemmel).

Szoftver interfész

A nyomtató interfésze egy Z80 I/O port, amit az A2 címvonal alacsony értéke választ ki (más címvonalakat az interfész nem figyel).

A nyomtatónak tehát az OUT (FB),A utasítással (kódja D3 FB) küldhetünk egy byte információt a processzor A regiszterébõl. Az adatvonalak jelentése a következõ:

• D2: Magas szint leállítja a motort, az alacsony szint elindítja.
• D1: Magas szint lassítja a motort (hacsak nem D2=1).
• D7: Magas szint egy impulzust ad a tûre.

A nyomtató felõl az IN A,(FB) utasítással (kódja DB FB) lehet információt tölteni az A regiszterbe. A beolvasható bitek jelentése a következõ:

• D0 az impulzusadó tárcsa jele (a következõ pixel nyomtatható).
• D6 alacsony szintû, ha a nyomtató csatlakoztatva van (egyébként magas).
• D7 magas szintû, ha a tû a papírhoz ért (új pixelsor kezdete).

Az LPRINT megvalósításában a ZX81 ROM-ban van egy hiba: A 0.00001 és 0.0099999999. közötti decimális számok nyomtatása hibás. A tizedespont elõtti 0 kivételével a nullák helyén hibás karakterek jelennek meg. Egy megoldás a hiba kiküszöbölésére a számok karaktersorozattá való konvertálása és a karaktersorozatok nyomtatása.

Értékelés

A közvetlen illesztés és a viszonylagos olcsóság miatt a nyomtató aránylag népszerû volt, több tízezer példányt adtak el belõle. A felhasználók hamar szembesültek az egyszerû kialakítás korlátaival is.

• A nyomtatási minõség sok kívánnivalót hagyott maga után. A kezdeti használat után az alumínium réteg kiégetésébõl adódó "hamu" lerakódott a nyomtatóban, ami hozzájárult ahhoz, hogy pontatlanabbá vált a papírtovábbítás és a pontok is elmosódottabbak lettek. A papírtovábbítás pontatlansága miatt a karakterek pixelsorai vízszintesen és függõlegesen is elcsúszhattak, ami a betûk olvashatóságát megnehezítette.
• A nyomtató másik kritikus pontja a papír. Egyrészt speciális és nehezen beszerezhetõ volt, másrészt pedig az alumínium felület ujjlenyomatokra, zsíros foltokra igen érzékenynek bizonyult.

Változatok, továbbfejlesztés

A ZX Printer mintájára készült a Timex TS2040, illetve az Alphacom 32. Ezek szoftver interfésze lényegében megegyezett a ZX Printerével.

A TS2040 nem más, mint a ZX Printer továbbfejlesztett változata. Külön 24V-os tápegységet és ki-be kapcsoló gombot is kapott. A nyomtatót teszt üzemmódba lehetett vinni a kikapcsoló (OFF) és a papírtovábbító (ON/ADVANCE) gomb megnyomásával. Ekkor egy sor 8-ast és egy sor 1-est nyomtatott ki. A használt papír fehér termálpapír (nem alumínium borítású), valamivel szélesebb (11 cm) és hosszabb (25 m) volt, mint a ZX Printer esetén. A tekercs végén a papír bal oldalára egy piros "papír vége" jelzést vittek fel. A papír berakására nem szolgált külön leemelhetõ keret, hanem az ON/ADVANCE gombbal kellett befûzni. A nyomtatandó pontok pozicionálása jóval pontosabb volt, mivel a két tû helyett használt termál fejek csak 8 horizontális pontot érintettek. A szoftver illesztés csak annyiban módosult, hogy a printer interfész kiválasztásához az A2 címvonal alacsony szintje mellett az A7 vonalnak magas szinten kellett lennie. A nyomtatót 99,95 dollárért árulták.

Az Alphacom 32 a TS2040-nel azonos kivitelû. Ez is termálpapírra nyomtat, nyomtatási sebessége hasonló (másodpercenként 2 karaktersor).

A ZX81 illetve a ZX Spectrum bõvítõportjára közvetlenül csatlakoztatható nyomtatók még pl. a Seikosha GP-50S illetve a Brother HR-5. A Seikosha GP-50S már normál papíros mátrixnyomtató. Soronként 32 karaktert tud nyomtatni, sebessége 35-40 karakter másodpercenként. Jóval drágább (kb. 70 font volt) és zajosabb az eddig említett típusoknál, viszont az írásképe is szebb.