Hardversimogató: LoProfile Professional billentyűzet | |||||||||||||||||||
10 szavazatból)
( | |||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||
Nem láttam még olyan professzionális Spectrum billentyű hirdetést, mely ne állítaná, hogy "forrasztás nem szükséges az összerakáshoz". A Lo Profile-ra ez kivételesen igaz, és halmazatilag még nagyon szép is. Nem állítanám, hogy a Spectrum billentyűk guruja lennék - bár azzal a pár modellel, melyhez volt már szerencsém, valószínűleg a nagy átlagnál jobban ismerem őket -, de azt gondolom, hogy ez a darab az ilyen holmik királya!
Közbevetett előszó Ez már a második olyan anyag, amit utólag kell módosítanom annál az oknál fogva, hogy létezik több generáció ugyanabból a szerkezetből és a különbségek bizony jelentősek. Mint utóbb kiderült, az eredetileg itt olvasható megállapítások a második generációs Lo Profile-ra igazak. Az első generáció bizony nagyon más. Külcsín Nincs is annál szebb feladat, mint ezeknek a közel húsz éves eszközöknek az előéletéről információ után bányászni! Ilyenkor bukkan az ember olyan beszkennelt hirdetésekre, melyeken nagyon másként fest a keresett készség, mint amit éppen ott tart a kezében. (Akár egy találd meg az öt apró különbséget játékhoz is jó lenne.) Aztán persze kiderül az igazi ok. A fekete, az első generációs, a szürke a sokkal fejlettebb utód. Mindig könnybe lábad a szemem, ha a Lo Profile-ra - bocsánat! Lo>>Profile-ra - nézek, mert a felirat és a csíkok rajta bizony-bizony az Ötlet nevű magazin, Bit-Let nevű mellékletét idézik. Az első generáción még nem voltak ilyen teljesítményfokozó dekorcsíkok és a billentyűzet felső takarólemeze sem volt sík, egy darab de attól még éppen olyan csinos. A billentyűk kiosztása gyakorlatilag megegyezik a Speccy eredetijével, csak a jobb alsó sarokból húzódott át a "Space" legalulra, szép, teljes hosszúságú gombnak, úgy ahogy azt az írógépektől napjainkig szinte mindenen megszoktuk. A "Caps Shift" fölé, az "a" mellé kaptunk egy "Caps Lock"-ot, mely "öjömbódottá", de egy extra "Symbol Shift"-nek, vagy "Delete"-nek sokkal több haszna lenne. Érdekes módon a sokat használt funkciógombok - "Enter", "Symbol Shift" - talapzatukban nagyobbak testvéreiknél, de a lenyomható felület ugyanakkora maradt, gyakorlatilag egy jókora szoknyát kaptak. Ez kétségkívül esztétikus, de kevés értelmét látom. Ha már nagyobb helyet hagytak nekik, akkor sokkal több értelme lenne valódi, nagyobb méretű gombokat kialakítani, mint a PC billentyűzetén például a "Ctrl", vagy a "Shift". A szokásos kiosztású numerikus klaviatúra kellemes, de vajon miért került oda pont egy "Caps Shift"? Gyakorlatilag ez az egyetlen pont, amiben a két generáció tökéletesen megegyezik, pedig egy pici finomítás itt is elkelt volna. Persze ez már a szőrszálak hasogatása, így is nagyon jó ez. Nomen est Omen, a Lo Profile-ban az a legjobb, amiről elnevezték; a lapos felépítése. A gombsorok alatt meghagyott csuklótámasz messze a legkényelmesebb Speccy billentyűzetté teszik azok közül, melyeket idáig láttam. Az anyagok, melyből készült kitűnő tapintásúak, remek minőségűek, beszéljünk akár a házról, akár a billentyűsapkákról. Ez utóbbiak nyomát sem mutatják az öregedésnek, vagy a kopásnak - pedig kizártnak tartom, hogy akié volt, az csak nézegette volna és nem használta. Nagyon értékelem azt is, hogy a billentyűk gyárilag festettek és nem matricával oldották meg a kérdést. Ergonómia ötös! Az első generáció azonban csak négyest kaphat, lévén ott a felső lemez nem sík, hanem van benne egy kis törés és az így kialakított perem egy idő után töri az ember kezét, ha ide támasztja le. Belbecs A belső felépítés nagyban eltér a két változatnál. Először nézzük a jobbikat, a második generációt! A Lo Profile egyszerűségében nagyszerű. A szerkezetet két összecsavarozandó, jókora műanyagdarab alkotja. A szendvics alja vékonyabb, míg a felső része - melyhez a billentyűzet NYÁK-ot is csavarozni kell - jóval vastagabb, robosztusabb darab. A műanyag minőségére jellemző, hogy kopásnak, elhasználódásnak sehol sem látni nyomát és ez nem csupán erre a darabra jellemző, hanem a Speccyalista tagok tulajdonában lévő többire is. Ezzel szemben az első generációnál a külső, tényleg nagyon robosztus keret hordoz egy belső lapot, amit kis fém fülecskék tartanak. Ehhez a laphoz csavarozandó a billentyűzet NYÁK-ja. Eléggé körülményes és nem is igazán értem, hogy miért kellett ezt így megbonyolítani. Nem véletlen, hogy ezt átalakították. A második generációnál maga a számítógép a szendvicsben a sonka. Az eredeti Spectrum ház alját megtartották, azt kell beledugni a Lo Profile-ba, melynek alján kis lukak vannak, hogy a két első gumilábat se kelljen levenni! A Spectrum nagyjából egyharmada kikandikál hátrafelé. Ez zseniális megoldás, mert így az összes létező, eredetileg a Spectrum házhoz tervezett, gyakran arra felülről rálógó illesztővel és perifériával - például Opus Discovery - kompatibilis marad. A kilógó részhez - gyakorlatilag a billentyűzet felett lévő "púp" - mellékelnek egy fedelet, így az alaplap védve van, és még csak fűrészelni sem kell. Persze az előd ebben is eltér. Az alsó lemez maga tartja meg az alaplapot, az eredeti házat nem kell felhasználni. Sajnos a műanyag, amiből készült nagyon vékony, nagyjából olyan, mint az 500 grammos kiszerelésű joghurtok pohara és éppen olyan vastag is. Sajnos ebben semmi túlzás nincs, szemlátomást ez a teherviselő elem meglehetősen alulméretezett, nem véletlen, hogy a teljes konstrukciót megváltoztatták később. Hely ugyan lenne benne bőségesen későbbi bővítésekhez, de a sebezhető műanyag lapot én nem merném lukakkal tovább erőtleníteni. Egy gyárilag vágott és ledugózott luk ebben is van a hátlapon, nem is vitás hogy videó kimenet számára. A második generációs Lo Profile belsejében azonban tágas a hely a további bővítéseknek és megmaradt - naná! ? a fentebb citált gyári luk a videó kimenetnek. Nagyon tetszett, hogy a billentyűzet NYÁK-ját hat erős csavar tartja masszívan és fixen. Hogy pontosan milyen elven működnek a gombok, azt nehéz lenne megmondani, mert a kis műanyag csúszkák nem sok betekintést engednek, és a ?ha működik, ne akard megjavítani? elvet követve nem annyira akaródzott szétszedni őkelmét. Ez az az alkatrész, ami a legkevesebbet változott a két változatnál, de míg a másodiknál nagyra értékelem, hogy az alaplaphoz futó vezetékek egyszerű szalagkábelek, a végükre forrasztott, pici NYÁK darabbal - tehát ha megsérülne, akkor a javítás pofonegyszerű -, addig az elsőnél ezek még vékony, egészen filmszerű műanyag szalagok.
Jó vétel? Ha egy eladó második generációs Lo Profile-ba botlunk internetes kalandozásaink során, akkor semmiképp se hagyjuk ott! Zseniálisan kialakított darab, mely tág teret nyújt akár későbbi bővítésekhez is. Az ergonómiája még a Logitech DiNovo Media Desktoppal kényeztetett PC-s szemével nézve is elsőrangú. A billentyűzet - ellentétben például a Transform-mal - nem egyetlen egybe öntött alkatrészből, hanem gombonként különálló darabokból áll, így talán még egy javítás sem reménytelen, ha véletlenül úgy adódik. Mindenképpen érdemes beépített géppel együtt megvenni, mert egy szétszerelésnek valószínű véglegesen elkallódó áldozatává válik a fentebb említett, alaplapot takaró lemez. Az első generáció - a fekete - már azonban más megítélés alá esik, lényegesen kevésbé kiforrott konstrukció, azonban még mindig többre becsülöm, mint mondjuk a DK'Tronicsot. Summázás Az Advanced Memory Systems, Lo Profile billentyűzete így húsz év távolából is kitűnik a sorból ergonómikus kialakításával. Minden szempontból igényes, kitűnő darab! | |||||||||||||||||||
Kapcsolódó dokumentumok | |||||||||||||||||||
Sajnos jelenleg semmilyen dokumentummal nem rendelkezünk ehhez a hardverhez. | |||||||||||||||||||
Publikálás a portálon: 2004-12-02 17:36:47 Utolsó módosítás: 2006-01-04 16:58:34 |