Régi (most már 20 éves) probléma a Spectrum háttértárolása. A "gyárilag" rendelkezésre álló kazettás magnó lassú, viszont hosszú távon használva nagyon lassú. Ráadásul bármiféle adatbázis-kezelésre teljességgel alkalmatlan, mert a "háttértár" - bár elméletileg kapacitásában többszöröse lehet a fizikai memóriának - soros hozzáférésû, ahol a "restore" mûveletet a felhasználó hajthatja végre, kézzel (rewind). A Sinclair által kidolgozott megoldás a Microdrive, errõl most bõvebben nem írok, megtette már más helyettem. Itt és most csak annyit jegyezzünk meg, hogy a kapacitása még csak-csak megfelelt az elvárásoknak, a megbízhatósággal és a sebességgel (ez is szekvenciális) már komoly problémák adódtak.

A számítógépipar szabvány eszköze, a floppy persze nem sokáig ülhetett nyugodtan a Speccysták irigy pillantásainak kereszttüzében. Sok kísérlet történt a meghajtók Spectrumhoz illesztésére, egyúttal sokféle szabványt - és inkompatibilitást - teremtve meg. Az Opus és a D+ után már semmit sem lehetett hozzátenni a kérdéshez, legalábbis látszólag. 1994-ben szlovák fejlesztõk hozzáfogtak, hogy az annak idején költségkímélés miatt elhagyott elemeket beépítsék szeretett Spektrumaikba. A dolog pikantériája, hogy idõközben ezek a high-tech elemek maguk is muzeális ritkasággá avanzsáltak (pl. a WD floppy illesztõ áramköre), furcsa módon ismét csak az árak emelkedését okozva.

Az MB-02 története

Mi hiányzott tehát (legalábbis az 8 bit Company szerint) a Spectrum teljes üdvözüléséhez? Floppy interfész már volt. Több is. Joystick is. Több is. Printer illesztõ is. Több is. RTC? önmagában semmi komoly. és ha mindez egyszerre? Szószként a nyakába DMA kontrollerrel és egy kis statikus memóriával? Na, ez már kezdett jól hangzani...

Tadaaaam: 1997-ben "piacra került" az MB-02, a "végsõ periféria". A kritika fetrengett a gyönyörûségtõl, a spektrumos élet ismert arcai örömódákat kopogtak a gumibillentyûkön. Aztán jött a kijózanodás. üzleti szempontból nem lehet nyereséges a továbbfejlesztés, kicsi a sorozat, ott, ahol a Speccyt még elterjedten használják a fizetõeszköz nem annyira a német márka, mint a krumpli/vodka/gázolaj szentháromsága. Ennek ellenére legyártottak pár darabot, sõt 2002 végére beígérték egy kissé "feljavított" változat gyártásának újbóli beindítását is. (Az elsõ sorozat utolsó darabját 2001. december 16.-án fejezték be, ennek birtokában írom ezen ismertetõt).

Maga a periféria

Amit megkap a boldog tulajdonos az MB-02 dobozában eléggé ijesztõ méretû. Maga a szerkezet egy feketére festett nagyobb fémdoboz, ügyes szivárványcsík-imitációkkal. A tápegység egy teljes méretû PC táp, a maga tökéletes gusztustalanságában. Ezen kívül vehetünk hozzá floppykat (3.5"-os és 5.25-ös is használható elméletileg, én kizárólag 3.5"-el próbáltam), printer kábelt, és 4-es floppy szalagkábelt. Ez utóbbival egyszerre 4 meghajtót is felfûzhetünk. Utóbb elkészült egy IDE-patch, ezzel szabványos merevlemezt integrálhatunk a Spektrumhoz (Útmutató az IDE illesztõ megépítéséhez; DISK image RealSpectrum-hoz).

Belsõ felépítés, képességek

Az MB-02 moduláris konstrukció, ebbõl adódóan azonos dobozban sokféle kiépítéssel találkozhatunk. A rendszer fõbb elemei:

• Az eredetit leváltó ROM (nem lapozódik, "folyamatosan" leváltja a meglévõt. Kijavítottak pár hibát, implementáltak egy meglepõen jól használható floppy-tape interfészt (HD 1.86 MB, DD 840 KB; Sebesség: HD: 40-50 K/Sec., DD 25 K/Sec.), kicsit feljavították a kényelmetlenségeket. Itt találunk egy másik, valóban "lapozó" elven mûködõ ROM-ot, ebben helyezték el a BS-DOS-t, azaz magát a perifériát kezelõ rutingyûjteményt. (Blazko/BLS valószinûleg megkéselne ezért a mondatért, nevezzük inkább oprendszernek). A konstrukcióból adódó érdekesség, hogy mûködhet a Speccy 64K RAM módban is, azaz az alsó 16K helyére tetszõlegesen írható vagy írásvédett RAM-ot is belapozhatunk. Ide aztán tehetjük a saját rutinunkat, horribile dictu még egy CP/M-et is megpróbálhatunk illeszteni. Egy idõben UNIX illesztéssel is fenyegetõztek a fiúk, mostanra már sokat javult az állapotuk, karácsonyra hazaengedik õket.
• A Z80 DMA segítségével processzortól független adatmozgatást végezhetünk, itt speciel a perifériakezelésben (meghajtók adatainak buszra küldése) és a Spectrum kerékbe törésében ("új" képernyõmódok) vesszük hasznát. Leginkább azt tudnám mondani, hogy a DMA a konstrukcióban a "szegény ember blittere" - már ha emlékszik még valaki az Amigák lelkivilágára...
• Az RTC (valósidejû óra) opcionális alkatrész, egy Dallas RTC chip került a dobozba, amit egy kijelölt I/O porton keresztül írhatunk/olvashatunk regiszterszinten.
• Az Intel 8255 PIO minden MB-02 része. Ez az alkatrész felel a joystick, egér és nyomtatóillesztésért. Bár nem értem hogy miért nem a Z80 PIO-t választották a fejlesztõk (a "típustisztaság" érdekében), a 8255 egy jól programozható, jól dokumentált eszköz, amit könnyen a kezünkhöz hajlíthatunk. Alapból - a leírás szerint - párhuzamos nyomtatót, digitális joysticket és Amiga egeret kezel. Azért errõl késõbb még mesélek...
• Némi opcionális SRAM gondoskodik az élvezetek további fokozásáról (128K-512K). Ezt 9-es sorszámú diszkként láthatjuk a vele adott RAMDISK program segítségével. Ide töltve a fejlesztõi eszközt és a forráskódot nagyon gyors és kényelmes, hanyattesésektõl relatíve védett programozói környezetet alakíthatunk ki magunknak. Hagyományos memóriaként ez a terület nem elérhetõ (ha jól tudom, akkor sorosan címzi meg a vezérlõ, emiatt csak periféria-emulációra jó).
• Ha akarjuk, akkor beépíthetõ (=elfér és nem vesznek össze) a PC keyboard illesztõ (Proface AT) is a dobozba.
• Található két nyomógomb is a periférián, az egyik egy hagyományos teljes hideg reset, a másik az NMI gombja. Az utóbbi a javított ROM miatt jól használható, monitort vagy saját rutint indíthatunk vele tetszés szerint. Az NMI "menüjében" bizonyos gombokat lenyomva megváltoztathatjuk a default perifériát (floppy vagy tape) és még pár beállítását az MB-02nek.

Csatlakoztatás

A nagy fekete dobozt a Spektrum bõvítõsínjére illesztve máris rájöhetünk hogy a tudomány terjedelmes dolog. Jócskán kinyúlik hátra az MB02, ráadásul lábak híján nem használhatjuk a Spektrum+ és 128 meglévõ kis kitámasztóit sem. (Ez esetben a bõvítõdoboz a "levegõben lógna"). Persze egy PII borda éppen megfelelõ láb lehet, mint ezt a képek is bizonyítják.

A tápegységet én a legsürgõsebben nyugdíjaztam, és építettem helyette egy sokkal gusztusosabb, zajmentes kis tápot. Ennek leírását a SUC 2002/09-10 számában találjátok, legalábbis amíg ide is fel nem teszem. A floppykábel és a nyomtató illetve joystick értelemszerûen, további hercehurca nélkül kapcsolódik az MB-02 megfelelõ aljzataira.

Fontos tudni, hogy az MB-02 NAGYON kritikus a csatlakozásokat illetõen. Tapasztalatom szerint SEMMILYEN egyéb perifériát nem tûr el maga és a gép között, még egy ártalmatlan kis lépcsõs toldót sem. Ennek oka, hogy a DMA a specifikáció és a NYáK huzalozás felsõ határán hajtja a buszokat, ráadásul nagyon sok portot figyelnek a lapozó logikák, így törvényszerûen elõbb-utóbb összeakad valamivel. Ugyanezen okok miatt nem szereti az Issue 4a/b gépeket (Sepctrum+), ezekben a RAM-ok (4116 vagy a 4532?) lassabbak voltak a speckó szerinti 150 és 200ns-nál, bele is fagy rendesen 2 perc alatt a gép. A megoldás a RAM vagy alaplap csere.

Használat

Miután mindent mindennel összedugtunk, ráadjuk a tápot, egy határozottan ismerõs kép fogad. Animált Boot-floppy kéredzkedik egy meghajtóba a képernyõnkön. Már megint az Amiga...

A szerkezettel kapott (egyetlen) lemezt behelyezve gyorsan (kb. 10 másodperc) betöltõdik a rendszer, az RTC kijelzése után egy szokásos 48K BASIC képernyõn találjuk magunkat. Mivel itt a periféria saját ROM-ja vezérli a gépet, ne keressük a 128K-s ROM menüt. A floppy mûveletek gyorsak és célszerûen elérhetõk, a microdrive kicsit egzotikus szintaxisának nincs nyoma. A joystick alapból Kempston, elsõre elég is. Ha szalagról mûködõ programunk a ROM rutinhoz fordul töltés közben, akkor semmi más problémánk nincs mint hogy átmásoljunk mindent (sorrendben) a floppy-ra és mehet a móka. Saját töltõ rutinnal más a helyzet, ezt vagy újraírjuk (jajjj!) vagy snapshotot mentünk (inkább).

A nyomtató portnak külön bekezdést szentelek, itt zsákutcába futottam. Mivel nem adtak a fiúk semmilyen meghajtóprogramot, magam voltam kénytelen írni egyet. Ennek kapcsán kellett kicsit belenéznem a 8255 lelkivilágába, és mondhatom hogy nagyon barátságosan illeszthetõ eszköz. Akinek nem pont nyomtatóra van szüksége, az egyszerûen vezérelhet modellvasutat, villogóáramkört, idõmérõ kaput vagy akármit a párhuzamos port segítségével. Késõbb aztán addig reklamáltam Thomasnál (SinTech) míg el nem küldte a nyomtató drivert, ennek láttám úgy határoztam, hogy visszaküldöm neki a sajátomat. Használja azt, az legalább helyesen nyomtatja a tokenizált karaktereket :)

Az MB-02 szoftver támogatását két mércével mérhetjük. Egyrészt pocsék, mert nem jönnek ki naponta az erre optimalizált programok. Másrészt nagyon jó, mert meglepõen kompatibilis a "csupasz" spektrummal, a dokumentáció kellõen részletes (ha nem is mindig érthetõ), és minden olyasmire gondoltak amire egy "majd én megcsinálom" tipusú felhasználónak szüksége lehet.

Összefoglaló

Én nagyon megkedveltem ezt az illesztõt. A floppy holtából támasztja fel a Spektrumot, MS-DOS floppykon keresztül még az adatkommunikáció is megoldható a PC-vel. így aztán bátran megírhatjuk a Speccys könyvtárnyilvántartónkat, végszükség esetén visszatöltjük az egészet Excelbe :) Egyedül a nagy mérete és hihetetlen elektronikus "zavarérzékenysége" vagy adott programmal szembeni inkompatibilitása okoz néha fejtörést. Mindenesetre megpróbálom majd begyömöszölni a Spektrum alá, és tájékoztatlak benneteket a projekt állásáról :)