Arcképcsarnok: Sir Clive Sinclair életútja

4 csillagos Cikk értékelése: 4,88 (40 szavazatból)

(A Sinclair Research honlapján olvasható életrajzot a Sinclair.hu számára Komócsin Sándor fordította 2005. október 13-án.)

Sir Clive Sinclair és a Sinclair Research Ltd.
"Sir Sinclair ketyeréi felnőtteknek, a zsebhifitől a tolókocsi-rásegítőig"

Ha az Egyesült Államokba születik és ambiciózusabb üzletembernek bizonyul, akkor Bill Gates helyett ma talán Sir Clive Sinclairt szidnák a világ komputerhasználói. Mivel azonban brit főrend lett, szétforgácsolta tehetségét a legkülönfélébb elektronikai és elektromos találmányok többé-kevésbé sikeres gyártásában és forgalmazásában. A következőkben a nevét viselő asztali számítógépekről ismert feltaláló életútját mutatjuk be.

1940-1979

Sir Clive Sinclair 1940-ben született Londonban. 17 évesen kimaradt az iskolából, középfokú tanulmányait végül a weybridge-i St. George's College-ban fejezte be, majd négy éven át technológiai kérdésekkel foglalkozó újságíróként dogozott.
1962-ben London Islington negyedében megalapította első cégét, a Sinclair Radionicsot. Első termékét, egy rádiót és erősítőt tartalmazó készletet csomagküldő módszerrel értékesítette. Tevékenységével a fogyasztói elektronikai termékek úttörő fejlesztőjeként, ezen belül a miniatürizálás specialistájaként szerzett hírnevet magának. 1967-ben, amikor hifiberendezéseket forgalmazó cégének forgalma elérte a százezer fontot, Cambrige-be tette át vállalkozása székhelyét - lépést tartva ezzel a kor technológiai cégei által követett divattal. A folytatódó növekedés nyomán 1972-ben átköltöztek a Cambridge-dzsel szomszédos St. Ivesbe.
Sinclair ebben az évben dobta piacra a világ első igazán apró méretű, zsebben hordható számológépét, az Executive-ot. A termék bevezetési ára akkoriban forradalmian alacsony, 79 font volt. Az Executive számos díjat nyert és összességében több mint 2,5 millió font exportbevételt hozott a cég szütyőjébe. A Cambridge névre keresztelt következő kalkulátor sikere első helyre emelte a Sinclair Radionicsot Nagy-Britannia számológéppiacán. 1973-tól kezdve a vállalkozás jelentős k+f beruházásokat hajtott végre további termékek, elsősorban digitális órák, zsebtelevíziók és más hasonló eszközök kifejlesztése céljából. Ennek eredménye lett az 1975-ben bemutatott olcsó, többfunkciós mérőeszköz, a DM2, illetve a Black Watch digitális karóra megszületése. Utóbbiban az új chip- (integrált áramköri) technológiát, az I2L-et alkalmazták.
Egy évvel később - 15 éven át tartó folyamatos forgalom- és profitnövekedés után - a Sinclair Radionics némi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, mivel gondjai adódtak a Black Watch chipellátásával. Ezért a kor egyik pénzforrásából, a National Enterprise Board (NEB) támogatásából merítettek kiegészítő összegeket a tévéprojekt befejezéséhez. A zsebtévét, ismét világelsőként az adott termékkörben, 1977 januárjában, 12 éves fejlesztés és 0,5 millió font ráfordítás után kezdték el árusítani. A Microvision 1978 novemberében a boltokba került továbbfejlesztett változatát 99,95 fontért lehetett elvinni, feleannyiért, mint az eredeti terméket.
Ezzel egyidejűleg, 1977-78-ban a vállalat tovább erősítette pozícióit mind a számológép-, mind az elektronikuseszköz-piacon. Az előbbi termékkörben a nagy teljesítményű, 25 fontba kerülő Enterprise Programmable öregbítette a hírnevüket, átfogó programkönyvtárat kínálva, az utóbbiban mennyiségi szempontból a világ két legnagyobb vállalkozása közé emelkedett a Sinclair.
1979-ben a NEB üzletpolitikájában bekövetkezett változások hatására kettéosztották a céget. A NEB megtartotta az eszközgyártást, Clive Sinclair pedig - lemondva a Sinclair Radionicsban viselt tisztségeiről - 1979 júliusában Sinclair Research néven új vállalkozást alapított, amely a fogyasztói elektronikára kívánt koncentrálni.

1979-1986

Az új cég rövid idő alatt az egyik úttörő, vezető vállalkozás lett az akkor újonnan létrejött személyiszámtógép-piacon. Első termékük, az 1980. februárban piacra került Sinclair ZX80 volt a világ első kevesebb mint száz fontért elérhető komputere. A gép mindössze néhány dekát nyomott, mérete 218x170x50 milliméter volt. Clive Sinclair jól gondolta, hogy az olcsó asztali számítógép megjelenésének önmagában piacépítő hatása lesz - a brit és a nemzetközi kereslet valóban óriásinak bizonyult. A típus 1981 augusztusi kifutásáig százezer darabot adtak el belőle, amelynek hatvan százaléka export volt. Továbbfejlesztett utóda, a ZX81 1981 márciusában debütált és 69,95 fontos árával új árszintet teremtett az ágazatban. A termék 1982-ben elnyerte a Design Council díját, és értékesítésének első két évében egymillió darab kelt el belőle.
Kiegészítendő a ZX81 kínálatát 1982-ben megjelent a még jobban továbbfejlesztett, színes ZX Spectrum, amelyet az otthoni és oktatási alkalmazások széles skálájával láttak el. Ez a gép megdöntött minden addigi értékesítési rekordot és piacvezető maradt a következő tíz évben. A következő időszak fejlesztései, a megjelenő perifériák és interfészek - köztük a forradalmian újnak számító ZX Microdrive adattárolási eszköz - egy komplett otthoni komputerrendszer központjává tették a ZX Spectrumot.
A számítógépcsalád új tagjaként 1984-ben került a boltokba a 399 fontért kapható Sinclair QL, amely akkoriban az első olyan komputer volt, amelyet otthoni és üzleti alkalmazásra is szántak. A gépben az erős Motorola 68000 "chipcsaládot" használtak központi processzorként.
A Sinclair Research ezalatt megjelent a fogyasztói elektronikai piac hagyományos szegmenseiben is - elsőként egy 1983-ban piacra dobott többstandardos, lapos képernyős zsebtévével. A szerkezet hat éven át tartó, négymillió fontot felemésztő fejlesztésének köszönhetően mindössze 79,95 fontba került.
Szintén ebben az időszakban mutatkozott be Clive Sinclair könyvkiadóként. Első kiadványa a Patrick Browne-val együtt készített Sinclair Browne volt, amely 1981-ben jelent meg. Emellett éveken át ötezer fonttal támogatta a "Sinclair Prize for Fiction" díjat. Az évente odaítélt elismerést olyan műveknek adták, amelyek nem pusztán irodalmi értékükkel hívták fel magukra a figyelmet, hanem szociális és politikai jelentőségükkel is. Az első díjazott 1983-ban Hilda Bernstein volt, Death is Part of the Process (A halál a folyamat része) című munkájáért. Ugyanebben az évben Sinclair megkapta a Guardian Young Businessman of the Year és a Computing Person of the Decade díjakat, júniusban pedig lovaggá ütötték.
1985-ben Sir Sinclair bemutathatta az elektromos járművek iránt érzett régi szenvedélyének első eredményét, a Sinclair C5 elektromos triciklit. A terméket egy új cégen, a Sinclair Vehicles vállalaton keresztül vitte piacra. Bár a jármű a brit piacon megbukott, néhány tengerentúli országban szívesen fogadták, és ma már klasszikus ritkaságnak számít. Az eredeti gyártásból származó, működő darabok manapság a "kibocsátás ár" duplájáért cserélnek gazdát!

1986-1992

1986-ban a Sinclair Research (SRL) vezetése úgy döntött, hogy a céget leválasztják a komputerüzletről, és az utóbbit - benne a tízelemű termékpalettát és a Sinclair márkanevet - eladták az Amstrad Plc-nek. A vállalat ezzel egyidejűleg átalakult a belőle szerveződött, az elektronikában és más ágazatokban működő vállalkozások holdingjává. Az első két jövevény a kommunikációs termékek egyik vezető fejlesztőjeként ismertté vált, winchesteri Shaye Communications, illetve az Anamartic volt. Utóbbit a WSI (Wafer Scale Integration) technológiára alapuló új memória és processzor termékek tervezésére, fejlesztésére és piacképessé tételére hozták létre, első termékét 1989-ben mutatta be egy többmilliós fejlesztési program végeredményeként. Ez volt a wafer-scale technika első sikeres alkalmazása a világon.
Ezzel egy időben Sir Clive megalapította harmadik vállalkozását, a Cambridge Computer Limitedet, amelyben az SRL kezdetben kisebbségi tulajdonos volt. A neve alapján nem meglepően cambridge-ben működő cég 1987 nyarán dobta piacra első termékét, az igen jó eladási számokat produkáló Z88 hordozható komputert, majd 1989-ben belépett a fejlett műholdas vevők akkor újnak számító piacára. A forradalmi újdonságként megjelenő, hatvan centiméteres átmérőjű, áramvonalas, lapos tányérantennával kiegészített Cambridge-termék az egyike volt a Sky Television által forgalmazott két első ilyen rendszernek. A következő időszak fejlesztéseinek eredményeként 45 centiméteres, ultrakompakt "palacsintasütő" került a csomagba.
Az SRL 1990-ben teljesen kiszállt a Combridge Computerből, eladva azt az SCI-nek, és 1991-ben eladta a Shaye-ben lévő részesedését is.

1992-2000

Egy új elektromos kerékpár, a Zike koncepciójármű megalkotásával az SRL 1992-ben visszatért az elektromos járművek fejlesztéséhez. A kísérleti modellt 1994-ben követte a ZETA nevű, olcsó kiegészítő berendezés bemutatkozása, amellyel bármely hagyományos biciklit semmi perc alatt elektromos meghajtású kerékpárrá lehetett változtatni. A (szállítással és áfával együtt) 144,95 fontért kínált járművet így jellemezte a lelkes Sir Clive: "Ez a következő nagy áttörés az egyre növekvő elektromosbicikli-piacon. A ZETA egyszerre környezettudatos és különlegesen praktikus. Az átlagos biciklistának nagyobb erőt, nagyobb hatótávolságot és kevesebb erőkifejtést jelent - röviden: a szabadság teljes örömét adja erőlködés nélkül". (A királynő lovagján ekkor kezdtek mutatkozni az elszállás jelei - a ford. megj.) Milyen is volt a ZETA? A szappanosdoboz nagyságú ZETA-t "stílusos, kompakt, egyszerűen szerszámokkal néhány perc alatt felszerelhető" eszköznek szánták. A szerkezet, amelyet a hátsó kerék fölött kellett elhelyezni, egy erős, ultrakönnyű motorból és egy azzal összeépített akkumulátorból állt - mindkettőt a Sinclair Zike technológiájából fejlesztették ki. Az öt kilónál is könnyebb ZETA-t a kormányon elhelyezett kapcsolókkal lehetett "élesíteni", motorja egy speciálisan megtervezett, görgőn futó szíj - ez a találmány kulcseleme - segítéségével adta át hajtóerejét a kerék gumijára. A szerkezetet bármilyen fajta és bármekkora méretű biciklire fel lehetett szerelni, hegyi bringára is, használható volt pedálozás közben vagy önállóan - általában az előbbi, a tekerés segítése volt a jellemző. A brit KRESZ-nek megfelelően a motoros kerékpárok maximum 25 kilométer/órás sebességgel haladhatnak, ezt a ZETA sem lépte túl, a vele megerősített járművet 14 éves korukat betöltő személyek vezethették, akiket - szemben az átlagos motorkerékpárosokkal vagy autósokkal - nem terheltek fizetési részletek, adó- vagy biztosításfizetési kötelezettség, és még sisakot sem volt kötelező hordainuk, igaz, ez utóbbi ajánlott volt. Bárhova eljuthattak, ahova egy normál biciklista elmehetett. A ZETA első generációs modelljéből 15 ezret adtak el világszerte 1997 nyaráig, amikor is megjelent a piacon a ZETA II.
2000 augusztusában azután "berobbant az utakra" a ZETA III, a vállalkozás "különlegesen hatékony elektromos kerékpár-kiegészítő motorjainak" harmadik generációs modellje. Ez egyetlen egységben tartalmazta a villanymotort, az akkut és az akkutöltőt, szemben elődjével az első kerékre lehetett - könnyen, gyorsan - felszerelni és szintén a kormányról lehetett ki-bekapcsolni. Első felszerelése harminc percet vett igénybe, ám úgy volt kitalálva, hogy lényeges elemei egyetlen blokkban tíz másodperc alatt fel-, illetve levehetők voltak, így ezt leszedve nyilvános parkolóhelyen is nyugodtan ott lehetett hagyni a bringát, nem kellett attól tartani, hogy az arra kószáló tolvajok meglovasítják a ZETA-val feljavított "gépet". A harmadik generációs motor erősebb és csöndesebb volt elődeinél, hatékonyabb meghajtórendszerébe szabadalomvédett szíjáttételt szereltek, ami garantálta, hogy esőben, vizes gumi esetén is működjön a rásegítés, sőt, egy beépített sárvédőnek köszönhetően még a kerék által felszedett mocsok sem akadályozta meg a szerkezetet áldásos tevékenységének elvégzésében.
Sir Clive Sinclair munkásságának erre az időszakára esik egy további kissé flúgos találmány, a gombrádió bemutatkozása. 1997 júniusában, három évvel azután, hogy sikeresen piacra dobták a gyufásdoboz méretű Sinclair Micromatic rádiót, a feltaláló előállt a Sinclair X1 Button Radióval. A 9,50 fontért (áfával együtt) kínált, egyforintos nagyságú készülék méltán vívta ki a világ legkisebb rádiója megtisztelő címet. Az X1-est diszkréten el lehet helyezni a hallgató fülében, ahol egy normál VHF-rádió szolgáltatásait nyújtja (miközben a felhasználó anyósa azt hiheti, hogy veje hallja az intelmeket, amelyekkel éppen okítja - a ford. megj.). A berendezés kompletten lefedi a 88-108 megahertzig terjedő FM-tartományt. Az állomásokat az autórádiókban megszokott hangolási metódussal lehet kikeresni rajta: csak meg kell nyomni a gombot, és rádió máris "továbbtekeri magát" a következő adóra.
1999 májusában Sir Clive megfejelte mindezt egy újabb miniatűr ketyerével, a Sinclair Z1 Micro AM Radióval, amelyen a hallgató kedvére élvezheti kedvenc középhullámú rádióállomásai műsorait, legyenek azok helyi, országos közszolgálati vagy kereskedelmi adók. A készülék megjelenésekor 9,95 fontba került (csomagolással, postázással és áfával együtt), testvéréhez hasonlóan elfér a felhasználó fülében - makk nagyságú - és fogja a 530-1600 kilohertzes tartomány minden rádióállomásának adását.

2000-2002

Folytatva a vállalkozás hagyományait az innovatív tervezés, a miniatürizálás és a különlegesen alacsony költségek terén, 2002 májusában a Sinclair Research bemutatta a Wheelchair Drive Unit (WDU) - tolószékmeghajtó egység - szerkezetet. A WDU egy ultrakönnyű elektromos kiegészítő tolóasszisztens, amely használható bármely megszokott összecsukható vagy merev építésű tolószékhez. Az eszköz tipikus felhasználása a rámpákon vagy emelkedőkön való felhajtás megkönnyítése. A WDU az elektromos tolószékek lehető legolcsóbb alternatívája, ára tizede azokénak, felszerelése nem igényel több időt tíz-húsz percnél.
Sir Clive napjainkban Londonban él, az elektronikán túl érdeklődési körébe tartozik egyebek mellett a matematika, a költészet és a zene. Aktív tagja a British Mensa Society-nek (The High IQ Society).


Publikálás a portálon: 2005-10-16 21:27:39