Az Atari vezetése úgy döntött, hogy nyilvánossá teszi fejlesztõi számára a piacra dobott játékokból származó bevételi adatait. Ezzel próbálták a hatékonyságot javítani. A fejlesztõk láthatták mely játékok hoznak több bevételt, melyekre érdemes több figyelmet fordítani. Itt vált világossá a négy fejlesztõ számára, hogy az Atari éves 100 millió dolláros, játékeladásokból származó bevételébõl õk négyen mintegy 60 millió dollárt hoztak. Szerették volna, ha a játékokon megjelenne az õ nevük is, mintegy elismerve munkájukat. Az Atari vezetése hallani sem akart errõl. Akkori vezérigazgatójuk, Ray Kassar híres megjegyzése, miszerint a programozók nem fontosabbak, mint azok, akik a futószalagnál bedobozolják a terméket. Ekkor döntöttek úgy, hogy elhagyják a céget, és megalapítják sajátjukat. 1979-ig a videójátékokat a konzol gyártója adta ki. Az Activision megjelenésével ez megváltozott, õk voltak az elsõ, független játékszoftver kiadó cég.

Az Activision nevet az activity és a television szavak kombinációjából származtatták. Egy másik nagyon fontos szempont volt a név kiválasztásánál, hogy abécé sorrendben megelõzze az Atari-t a Consumer Electronic Show (CES) kiállításon. Ebben az idõben több A betûs cég jött létre hasonló okból (Accolade, Acclaim, Absolute).

Az elsõ 2 évben az Atari folyamatosan perelte az új céget. Az Activision kénytelen volt egy részt elkülöníteni tõkéjébõl, hogy fedezze a védekezés költségeit. A legkomolyabb vád szerint az Atari-nál szerzett programozási tapasztalataikat használják fel, üzleti titkokat sértenek. Az egyik leghíresebb "üzleti titok" a Venetian blinds (redõny) technika volt, melyet Whitehead fejlesztett ki a Video Chess játékhoz, és arra szolgált, hogy 8 tárgyat tudjon megjeleníteni egy sorban. (Az Atari 2600 eredetileg csak két grafikai objektumot kezel.) A fejlesztõk azonban tisztában voltak a fenyegetettséggel, így az Atari-tól semmilyen információt nem hoztak magukkal, mindent elõrõl kellett kezdeniük. Dokumentáció hiányában visszafejtették a 2600-as mûködését is. Az Atari végül elvesztette a pereket.

Az Activision vezetésére Jim Levy-t kérték fel, aki a zeneiparban dolgozott ezt megelõzõen. Egyik nagy újítása volt, hogy a zenei albumok sztárjaihoz (vagy a könyvek íróihoz) hasonlóan, a fejlesztõk fotói rákerültek a termékekre. A várt elismerés végre megjött a tehetséges fejlesztõk számára.

A cég bevételei az elsõ évben elérték a 60 millió dollárt. Akkoriban a fejlesztési idõ átlag 6-9 hónap volt, nem voltak határidõk, a játékok akkor voltak készen, ha a fejlesztõk úgy gondolták. Mindemellett, már 1981-ben nyilvánvalóvá vált, hogy több fejlesztõre van szükségük. Az elsõ évben csak Atari 2600-ra készítettek játékokat (Dragster, Boxing, Skiing stb.), de már a második évben bõvítették a kínálatot, megjelentek játékaik az új Atari 5200 konzolra, illetve Atari 400/800-ra (Kaboom, Megamania). 1982-tõl a fejlesztéseket kiterjesztették egyéb otthoni számítógépekre (Sinclair Spectrum, Commodore 64, Amstrad), illetve más konzolokra is (Intellivision, Colecovision).

Az Activision hirtelen lett népeszerû. A harmadik évben a bevételei elérték a 160 millió dollárt, és így Amerika legdinamikusabban fejlõdõ cégévé vált. Népszerûségére jellemzõ, hogy egy külön osztályt hoztak létre a rajongói levelek feldolgozására. Csak a Pitfall! címû játékuk után heti 14000 levelet kaptak. Hat hónap alatt összesen egy negatív hangvételû levél érkezett hozzájuk egy anyukától, akinek elege lett abból, hogy kisfia egész nap játszik.

1984-ben következett be a nagy zuhanás, az Activision 18 millió dolláros veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Ettõl kezdve erõsebben fókuszáltak a 8 bites házi számítógépekre. Ebben az évben jelent meg a Ghostbusters címû nagysikerû játékuk, amelyre a fejlesztõk mindössze hat hetet kaptak, a szokásos hat hónap helyett. Annak ellenére, hogy a játék több százezer példányban kelt el, ez nem volt elég a céget talpraállítására, elbocsátásokra volt szükség az év végén. A cég beszüntette a fejlesztést konzolokra. Menniük kellett azoknak, akik csak konzolra tudtak fejleszteni. Érdekes módon, három évvel késõbb az Activision megjelentett még néhány játékot Atari 2600-ra, melyeket ex Activision fejlesztõk készítettek.

Alan Miller és Bob Whitehead új céget alapított, Accolade néven. Az õ távozásukkal David Crane maradt az egyetlen alapító tag az Activision-ben (Larry Kaplan még 1982-ben kilépett, majd dolgozott többek között az Amiga és a Silicon Graphics vállalatoknál).

1986-ban 7.5 millió dollárért felvásárolták az anyagi gondokkal küzdõ Infocom-ot, az akkori vezetõ szöveges kalandjáték fejlesztõ céget (1981, Zork). Hat hónappal késõbb Bruce Davis vette át az Activision irányítását. Õ volt az, aki miatt az utolsó alapító tag, David Crane is elhagyta az Activision-t. David szerint, Bruce Davis egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a játékokat tömegcikkeknek tekintette, nem mûvészi munkáknak. Davis az Infocom egyesülés ellen volt a kezdetektõl. Vezetése alatt az Infocom játékeladásai erõsen lecsökkentek. 1989-re felszámolták az Infocom mûhelyeit, pénzügyi, marketing és egyéb osztályait beolvasztották az Activision-be. Az Infocom fejlesztõk jelentõs része távozott. 1991-92-ben még kiadtak két Infocom összeállítást "The Lost Treasures of Infocom" néven. Több program nem jelent meg Infocom név alatt.

1988-ban a cég nevét Mediagenic-re változtatta. A profilt a videójátékok mellett kibõvítették üzleti alkalmazásokkal is. A névváltozás ellenére továbbra is használták az Activision márkanevet a játékokon. 1992-re ez az új cég fizetésképtelenné vált, az anyagi csõd szélére került. Az Activision, megmentése érdekében, egyesült a The Disc Company nevû vállalattal, majd visszaállították az Activision nevet, az üzleti alkalmazások készítésével felhagytak.

1994-re az új Activision túllépte az éves 42 millió dolláros bevételt. A fejlesztéseket kiterjesztették PC-re, Sony Playstation-re és egyéb konzolokra. A régi 8/16-bites személyi számítógépekre (C64, Spectrum, Amiga, Atari) beszüntették a fejlesztést.

Az Activision ma az egyik legnagyobb kiadó, olyan nagy neveket tudhatnak maguknak mint a Quake, a DOOM 3, a Call of Duty, a Soldier of Fortune, a Wolfenstein 3D vagy a Medal of Honor. Nagyságukra jellemzõ, hogy 2005-ben az éves bevételük meghaladta az 1.4 milliárd dollárt, több kiadott játékuk is milliós példányszámban kelt el.

Alan Miller 1997-ben új céget alapított Click Health néven, amely oktató programokat adott ki beteg gyermekek számára. A kezdeti sikerek ellenére, a vállalat 2001-ben az alacsony érdeklõdés miatt beszüntette mûködését.

David Crane és Alan Miller ma a Skyworks nevû cégnél dolgoznak (melyet Crane és Garry Kitchen alapított 1995-ben), interaktív játékok fejlesztésével foglalkoznak Internetre és Nintendo konzolokra.

Bob Whitehead és Larry Kaplan visszavonultan élnek, nem foglalkoznak fejlesztéssel, kiadással.

David Crane	Bob Whitehead	Alan Miller	Larry Kaplan