Elõször is, a hardver

Igaz hogy 1984-et írunk, de a C64 (VIC-20, ABC-80 stb) már megmutatta hogy az írógép-szerû billentyûzet egyáltalán nem mellékes szempont. A QL "továbbfejlesztett" speki billentyûzete - bár érezhetõ elõrelépés, fõleg a nagyobb gombok miatt - még mindig siralmas a konkurenciához képest. A Speki kulcsszó-gépelésének elhagyása ráadásul nagyobb igénybevételt jelentett a SuperBASIC felsõbbrendûségére erõsen alapozó gépnek. (Röviden: vacak a keyboard). Másodszor, a Microdrive továbberõltetése akkor amikor már világosan látszott az irányvonal másik nagy hiba volt. A két MD (100 kilobájt, lassú de legalább megbízhatatlan) helyett jobb ötlet lett volna egy floppy. Az 1988-ból származó floppylemezeim a mai napig olvashatók, ami nem mondható el egy MD szalagomról sem. (Röviden: MD sucks...) Ezen ugyan segített a sokféle kapható floppy és illesztõ, de mire tömegesen elterjedt volna valamelyik (ha jól tudom, a Sinclair saját neve alatt is kiadott egy hivatalos illesztõt ami a Miracle Disk Card átdobozolt változata volt) addigra nem volt felhasználói bázis aki további pénzt költsön. A gép "üzleti" célra való pozicionálása sem segített túl sokat, sõt. Egy gyors mozdulattal eldobta a meglévõ Spektrumos közösséget, viszont az üzleti megrendelõket nem érdekelte Sir Clive szappantartója. A gép ellenben kész volt, és már utólag sem lehetett átnevezni a célközönséget. Grafikai képességei gyatrák, célhardver nem támogatta, színkezelése - bár elvileg jobb mint a Spekié - gyakorlatilag rosszabb. A BRIGHT üzemmód elhagyása egyszeriben felezte a használható színek számát, elég megnézni pár játékot és grafikát hogy a QL után visszasírjuk a Spekit. A hang mondjuk jobb mint a Spekin volt, de önmagában kevés (ha pedig összevetjük a szintén 84-ben tervezett Amigával akkor még annyi sem...) A periféria-csatlakozók persze nem szabványosak, mibõl gondolta Clive hogy az addigra mindenhol használatos joyport helyett beszerelt telefoncsatlakozóhoz tömegével adhatja az aranyárú fordítódugókat?! Persze lehet hogy ez csak mai ésszel tûnik felfoghatatlannak...

Nézzük a szoftvert

A géppel adott programok a kornak megfelelõek, állítólag használhatóak és megbízhatóak voltak. Persze ezek üzleti alkalmazások, a reménybeli otthoni vásárló nem jött tûzbe attól hogy kap egy szövegszerkesztõt vagy táblázatkezelõt. Késõbb játékokat is mellékeltek a géphez, szépen demonstrálva ezzel a fentebb már említett grafikai visszalépést a Spekihez képest :( Ha egy ilyen programot futtató QL-t kitettek a kirakatba biztos hogy egy kisgyermek sem kezdte el rángatni apu kabátujját hogy olyat kér... (Ugyanekkor kisebb tömegek verõdtek a demózó Amigák elé az áruházakban). A SuperBASIC viszont tényleg nagyon szépen kitalált rendszer, igazából valami ilyesmi kellett volna már a Spekihez is. Persze a Beta3-mal összehasonlítva már csak marginális az elõnye, gyakorlatilag az utolsó olyan gép lett a QL ami Basic-et bootol ROM-ból. Spektrum-felhasználók számára azért a kompatibilitás ennél többet is megért volna, ha valamilyen öszvér megoldással megtartja a QL a Speki irdatlan szoftverbázisát talán másként alakul. A szoftvergyártók kivártak, alig készült el pár program a gépre miközben a piac lassan eltolódva szétvált IBM-kompatibilis üzleti masinákra és olyan otthoni gépekre ami között már nem találunk Sinclair vasat...

Összegzés

Summa summárum, utólag sem tudott meggyõzni a QL hogy jó választás lett volna. A Spekihez (és a kortársakhoz képest) nem annyira minõségi ugrás, inkább csak bátortalan elõrelépés volt, amit maga alá temetett az átgondolatlan marketing és az "okosan spóroló" tervezés. Késõbb már hiába állította vissza Sir Clive a célkeresztet arra a piacra amin egykor sikereit aratta, az Amiga-verõ Lokiból nem lett semmi. Én pedig szépen öszecsomagolom a QL pakkom, és megkérdezem: akar valaki venni egy jó állapotú QL-t floppymeghajtóval és sok kütyüvel? :)